Ma délután bekapcsoltam a tv-t , semmi extra célom nem volt, kapcsolgattam . aztán láttam hogy megy a Gray's kilinika . Felfedeztem benne , hogy mintha két srác közelebbi kapcsolatban lenne mint az átlag :) Na persze megtaláltam a meleg oldalt . Az egyik srác beteg volt , halálos beteg , épp életmentő vagy/ vagy műtét előtt állt . A másik srác természetesen szerette őt. Mindketten katonák voltak , a beteg srác apja nem nézte jó szemmel hogy , a másik srác um " megkörnyékezi a fiát. A Beteg fiú pedig hogy az apja kedvére tegyen aki szint úgy katona , nem engedte saját magának sem és a szerelmének sem hogy őszintén kimutassa érzelmeit aggodalmát.

A srác kezelője Meredis Gray volt aki , csak hogy orvoskollégája akit szeret ne lássa fájdalmát mert más nővel van , inkább elküldte őt a másik nővel. Miközben hogy feldolgozza szerelme " elvesztését" pszichológushoz járt. Mind e közben együtt dolgoztak a srác életének megmentésén. És mindketten tudták hogy amit egymásból kihoznak csak jó... A srác állapota sajnos romlott... Meghalt :(

Meredisz , beszélgetve pszichológusával , ezt a napot jónak ítélte meg miközben látta hogy "meghalt egy szerelem" , és e közben nem akarta észrevenni hogy a saját érzelmeit is halálra ítéli az által hogy nem küzd , hol ott nem volt reménytelen a helyzete kollégájával.

Elmesélte pszichológusának , haldokló srácot hősnek tartja , azért hogy az édesapjának ne fájjon hogy meleg , inkább a halálos ágyán sem engedte hogy érzelmei kiteljesedhessenek... Erre a pszihológsa az asztalra csapta a paírokat és dühösen kérdezte Merediszt...! Maga szerint ez a nap jó volt ? - Igen , mondta Meredisz és közben el kezdett érvelni a félelmei kiváltotta sületlen gondoloatokkal , - a srác hős volt , feláldozta magát , nemes tettet vitt véghez. Ami közben észre sem vette hogy a tragikus történet az ő életében is véghez megy. Erre felháborodott... -Azt mondja gyáva vagyok ? A pszichológus megkérdezi , - Maga mit gondol Meredisz ? Erre dühösen kiment az ajtón  az érzelmeitől félő lány aki semmire nem vágyott jobban mint hogy azzal legyen aki szereti és aki őt is , viszont.

Nos , hogy miért fogott meg ez a történet? Mert rám annyira jellemző és megint csak engem igazol... Hiba tűnnek helyzetek , érzések , szerelmek lehetetlennek , sosem fogom feladni csak hogy valakinek , valakiknek kedvezzek és közben elfogadjam hogy az élet és mindenki más az áldozat szerepében szeretne látni.

Mindig küzdeni fogok az érzelmekért , a szerelemért. Hogy velem soha ne történhessen meg hogy majd ha eljön az a bizonyos vég , meg kelljen bánnom.

Ez az amit mindenkinek , minden felelősségem tudatában ajánlhatok.

KÜZDENI , KÜZDENI és KÜZDENI !

Szerző: Patroklosz  2010.10.03. 17:12 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://patroklosz.blog.hu/api/trackback/id/tr682341889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása