Egy jó ideje nem írtam ugyan is úgy éreztem hogy nincsen miről. Rengeteg dolog van amit fel kellett dolgoznom , át kellett gondolnom. Ami óta vége lett Bábuval ami igaziból el sem kezdődött , legalább is benne nem , az óta nem igen küszködöm senkivel.

Most ott tartok hogy próbálok a kis életem rendezgetésére koncentrálni és végre elkezdeni élni.  

Van egy két olyan ember akiben megpróbálok bízni , um segítő szándékú " idegenek ". Senkit nem terhelek a problémáimmal ha el is mondom bárkinek is , hogy hogyan érzek vagy mi történt velem , pusztán azért , hogy megismerjenek . Jó lenne ha ilyen célbol  jó dolgokat mesélhetnék de sajna mivel nem sok az a jó ami történt/történik velem , ( egyelőre... ) max ezeket tudom elmesélni és aki igazán nyitott arra hogy megismerjen nem a problémától összeroskadt srácot látja bennem és nem azt akit sajnálni kell , hanem az érző szívű , vidám , jóra és szépre éhes normális srácot

.

Sajnos még mindig rengeteg csalódás ér , és főképpen a sajátjaim felől. Úgy érzem nem számíthatok senkire sem. Ami pedig a legrosszabb, nem azért mert akármit nem adnak meg vagy hasonlók , hanem mert a leg alapabb dolgokat sem ami a törődés és a szeretet. 

Mindenki csak önmagával van elfoglalva , csinálják a kis hülyeségeiket és hogy közben én mit élek át, igazándiból észre sem veszik.

Egyre inkább immunis leszek az ezen fajta hatásokra. Lassan megtanulom hogy csak önmagamra számíthatok. Próbálok küzdeni , de így egyáltalán nem könnyű. Elég sűrűn elkap egy érzés. Mégpedig a végtelen magányosság érzete.

Ahogy körülnézek a családban, nagyrészt csak marják egymást a párok. Ilyenkor elgondolkozok... Ha tudnátok mit meg nem adnék azért hogy legyen valakim , és ti pedig nem örültök annak hogy valaki mellettetek áll ? Ilyenkor nagyon igazságtalannak érzem ezt az egész helyzetet amiben vagyok. Igazán nem ezt érdemlem!!!!

Van hogy annyinak is örülök , ha msnen rám ír egy barát aki talán messze van tőlem de még is érdeklődéssel figyeli azt amit mesélek neki , mert tudom kíváncsi arra mi is van velem. Azért milyen fura dolog ez.... ?

Van hogy egy idegent jobban érdekel a mivoltunk mint azokat akik nap mint nap körülöttünk vannak. Van , hogy az akik a szüleink fele annyira sem ismernek minket , mint ahogyan az a bizonyos " idegen " aki alkalom adttán msn-en ránk csipog. 

Remélem hogy hamarosan elkezdhetem a saját életemet minden bajt hátra hagyva , tudni azt hogy van reményem arra hogy megtaláljam azt a valakit aki csak értem él és én csak érte.