Úgy volt hogy barátok maradunk Bábuval... Persze én ezt nem bírtam ki , mert az érzéseim iránta jóval többek voltak , mint amit egy barát iránt lehet érezni. Ami óta barátok voltunk , kb három alkalommal beszéltünk , de minden beszélgetés vége az lett hogy nem bírtam magammal és folyton a " lehetetlenről" próbáltam győzködni. Hogy mi lehetnénk egymásnak...

Ő is szerete engem , de a távolság olyan nagy hogy nem tudunk vele mit kezdeni... Tegnap előtt odáig jutottunk hogy , harcolt az érzései ellen , és olyat mondott amivel megbántott , csak hogy , elhitesse velem és magával is hogy mind az ami történt nem volt. De ami után látta hogy ez nekem mennyire rosszul esik , megtört a jég és ő is engedett az érzéseinek..... Az nap hajnalban már fáradt volt és abban maradtunk hogy , leszünk egymásnak és egyikünk sem fogja vissza az érzéseit....

Másnap abban a reményben voltam hogy megint úgy lehetünk mint az elejétől , hogy szerethetem és szerethet. De tisztáznunk kellett hogy is állunk. Tudtam hogy baj lesz abból ha megbeszéljük ezeket a dolgokat. Azt mondta hogy ugy gondolja , mivel távol vagyunk , legyünk igy egymásnak és ne tünjünk el , mert nagyon megszeretett és nem akar elveszíteni. Ezzel én is így voltam , de ami után mondta hogy , ismerkedik és hogy ne tartozzunk egymásnak beszámolóval, tudtam hogy már semmi nem lesz olyan mint régen.

Nem bírtam volta ki hogy ne kérdezzek rá , kivel , hogy , mikor , és ő pedig ugy érezte volna hogy megcsal , hol ott semmi rosszat nem tesz.

Elengedtem. Így legalább ő boldog lehet. Neki van esélye boldognak lenni , akkor miért keltenék benne bűntudatot , amikor semmi oka rá. Amit nagyon bánok , hogy soha nem érinthetem , sosem érezhetem az illatát , sosem csókolhatom.

Lassan felfogom , és elfogadom amit az élet nekem szánt , amit folyton bizonygat....

nem tudom hogyan lesz ez után, biztosan érdeklődni fogok még iránta , hogy van .... De talán ez lesz a legtöbb amit róla tudni akarok... A többibe inkább bele sem gondolok. :(