Eljött az este , 22:00. Körülbelül ilyen tájt szoktuk elkezdeni a hajnalokig tartó érzelmektől fűtött csevejt. Hmmm és már is a múltba révedek.... Hát tényleg vége. Nem jött. Most már tengernyi ideje van.... Remélem megéri neki... Olyan gyorsan történt minden , még is annak ellenére hogy rosszul estek dolgok , hiányozni fognak azok az esték...:) Talán jobb ez így. Részemről is nagy törést okozott az ahogyan utolsó alkalommal megnyilvánult nekem. Azt hittem hogy ő is mindent megtenne... Fogalmam nincsen hogyan alakult volna hogyha közelebb lakunk.... Jó srác , tényleg az.... minden jó és rossz tulajdonságával. De a nem akarásával szinte már nem csak önmagát , hanem engem is meggyőzött hogy ne bánkódjak miatta. Ennek ellenére természetesen ez nem így van , mert tudom hogy ha megvan a közeg meg tudom győzni arról hogy nem kell félnie a világon semmitől. Ha az a lépése tudatos hogy mindenkit arról akar meggyőzni hogy neki mennyi hibája van meg hogy miért küzd akárki is a szerelméért, remélem rájön arra hogy így csak magát ítéli rabságra. A saját félelme fogja bezárni , akit ő teremtett meg és ruház fel szinte már emberi tulajdonságokkal.

FORDULAT 

Két perce jött fel msnre. Nem ír , nem írok.... szívesen rá írnék de mit írnék neki? Nem fogom győzködni újra. Vagy mondjam neki azt hogy szeretem ? Az úgy sem jelent számára semmit. Hmmm... ezentúl csak úgy leszünk , egymás msn-jén?

Milyen fura.... Álmok és vágyak ... érzelmek tömkelege válik semmivé. Ez tényleg minig így történik?

Nem! Biztosan nem.. Én nem hiszem ezt el... Fogalmam nincsen... Írjak neki? ne írjak?.... Hmmm! Ok nem hazudtolom meg önmagam. Írok. De már most érzem hogy megfogom bánni.

A FORDULÓ PONT

Huhh , nos úgy látszik fejlődök.... sikerült a barátja maradjak :) Igaz hogy még érzek iránta , de ha tudom hogy mi lehet és mi nem , majd enyhülni fog .... így legalább nem lesz bűntudata és  tovább tud lépni. És közben megnyugodtam , mert azt amit mondott hogy már nem is lenne velem, elhamarkodottan jelentette ki.. ez úttal azt válaszolta mi lenne ha lehetne..és egy óvatlan pillanatban azt mondta kincsem... tehát ha az élet megadta volna .. sanszos lenne a dolog.

Nem mondom , ahhoz képest ami volt , tenyleg nagyon rosz hogy egy egyszerü szia volt az elköszönés.. De így van ez rendjén :) A kevés igaz barátom közül , megint lesz egy igazi , egy újabb értékes ember...

És remélem hogy létezik valaki akinek én leszek az akiért mindent megtenne , és akinek én vagyok az élete....

Ha tetszik a blog , MENTSD EL A KÖNYVJELZŐT és térj vissza !