A napokban szerzett egyik ujdonsült barátommal beszélgettem .... már jó pár napja ismerkedünk szeretett volna látni webcam-on is . Nem szoktam mutogatni magam , no de mondván... barátság , igazán nincsen jelentőssége ki hogyan néz ki. Épp fürdés után ültem a gép elé , na persze ehhez hozzá tartozik hogy az egyik közösségi oldalon már látott engem képekről , szóval volt , lehetett elképzelése... na de folytatva.... fürdésből tértem vissza és volt egy ilyen elszólása... Ne izgassam :O xD

Meglepődtem és viccesnek ia tartottam a helyzetet :)

Nah mindegy... bekapcsoltam a kamerát , hozzáteszem az utóbbi időben kissé megviseltek magánéletem csalódásai... feljött néhány kiló , tehát az arcvonalaim már nem voltak olyan élesek mint a rólam látott képeken.

Aztán ahogy látott ez feltűnt neki és meg is kérdezte.. és elkezdett tanácsokat adni hogy és mint és hogy legyek olyan mint a képeken... Viccesen megjegyeztem hogy nem leszek  mert még akkor elhappolnak előled...( nem mintha egyéb máson kívül mint barátság , szerette volna tőle mást ) erre ő.... -Akkor vigyenek.... 

Hmmm! Furán nem esett jól de így utólag végig gondolva csak azért mert más embernek gondoltam. Nem rossz ember , de vannak rossz tulajdonságai amihez ilyen olyan , talán magánéletében történt sérelmek miatt ragaszkodik. Elmondtam neki hogy ez a dolog most miért nem vette ki jól magát , mert néhány perces kínos csend következett ami után

 

Elmondtam neki , hogy nem esett jól hogy így nyilvánult meg . és nem azért mert nem tetszettem , hát istenem ilyen van.... ez ízlések és pofonok kérdése .. ahány ember annyi fajta ízlés világ. De mivel köztünk csak barátságról volt szó... nem is értettem.

Ami után ezeket elmondtam neki ... viccesen el kezdtem cukkolni hogy akkor már nem leszek a pasija mert nem vagyok az esete.. és erre azt mondja ha olyan leszek mint a képen , akkor ... majd... És valamilyen szinten sértve érezte magát hogy megszóltam e miatt mivel ő ugy gondolja hogy volt egy / szerinte / " jó pasija " és annál nem adja alább.. 

Én elmondtam neki hogy ez egy baszott nagy felszínesség.... mert nem mondom azt .. hazudik az az ember , aki először nem a külső alapján ítél , de az a melegeknél még jellemzőbb csak valami eltorzult álomvilág felé sajnos. Sok meleg még csak baráti szinten sem áll le más melegekkel akik nem tetszenek nekik külsőleg , vagy ami rosszabb szóba sem áll olyannal. Nos ez már magát az embert jellemzi. Köszönöm én az ilyen emberekből nem kérek. És ha ez Budapest , és a meleg világ akkor inkább abból sem.. Bár van kivétel minig.... mint például az én már amlített fogadott báttyóm , aki ugyan kinézete alapján megtehetné hogy ugy tegyen mit sok agyatlan mű buzi. De még is ember és szíve van.

A beszélgetés közben rá jöttem , hogy ugyan miért kellene engem bántson az hogy épp nem tetszettem.... ugyan...!!!! Én soha nem akartam és nem is akarok megfelelni senkinek , főleg meg nem az alapján ami mások vágy álma. A sok meleg épp ezért olyan magányos .. mert rettentően és már szinte gusztustalan módon felszínes. Elképzelnek egy ideált aki után életük végéig futnak és közben megöregszenek és már az utánnuk következő meleg generáció észre sem veszi őket pont a miatt ami miatt ők annó hibáztak. A meleg világban pedig ha azt mondom ... 30... az már öregnek számít. 

Jó lenne végre felébredni! Aki meg tulságosan jó pasi... hogy már szinte hihetetlen... elárulom jó ha gyanakszik az ember ... mert vagy egy giggoló , akinek a szíves sosem lesz a tiéd , vagy pedig valami fincsi vírussal fertőzött vagy pedig egyszerűen nem komplett vagy agyilag vagy egy érzelmi roncs. ezeket elmondtam az uj barátomnak... és megnyugodtam de egy dolog akkor még nem fogalmazódott meg bennem amit aztán le kellett írnom... mert ugy éreztem hogy nem kellene illúzióban élnie , attól függetlenül hogy ő ezt a felszínességet jónak ítéli meg és teljesen meg van barátkozva magával. Mondván ő nem adja alább.

A gondolatmenet , pedig a következő:

 

 "azt mondtad hogy hosszu ideig jó pasid volt és hogy nem adod alább... tegnap ez elgondolkodtatott .. hogy és mi lett volna hogyha csak egy kicsit is más az ízlése a te un. " jó pasidnak" aki szerinted az volt...

És mi van ha ő nem talát téged um " jó pasinak"? Ez innen is látszik hogy mennyire ízlések és pofonok dolga... nem gondolnám hogy te az a tipikus , nagy általánosságban vett jó pasi vagy.... de ezt is ki határozza meg ugyan? és mi alapján ? saját egyéni izlésvilága szerint és szóval az mindenkinek más és más.

Ezért baszott nagy energiapazarlás a másnak való megfelelni akarás.. mert míg arra az utra lép az aki épp valakit akar... a végén elveszti önmagát, és csak egy olyan egyszerű és a leg átlagosabb senki lesz , amitől az előtt hogy elkezdte, annyira félt......

Úgyhogy áááh inkább soha ne kóstoljak bele a melegek világába ha az arról szól hogy elveszítsem önmagam és olyan akarjak lenni mint mások... és míg azon törekszem hogy egyedi legyek... annál átlagosabb és olyanabb leszek mint akárki más aki egyébként azt hiszi hogy ő egy valaki."

Minden nap tanulok valamit amiből építkezek és bármi kétségem akad önmagammal szemben újra magamra találhatok a nélkül hogy meg akarnék feleni és valaki más bőrébe akarnék bújni.

 

Szerző: Patroklosz  2010.11.15. 02:07 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://patroklosz.blog.hu/api/trackback/id/tr372449299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arkadia 2011.05.25. 20:58:33

Szia. Csak veletlenul akadtam ra a blogodra es elgondolkodtatott amit leirtal. Itt ugye arrol van szo hogy a srac rendesen beledtaposott azzal a kijelentesevel hogy nem adja alabb egy bizonyos szintnel. Ismeros a helyzet, en is kaptam mar ilyeneket, sot sokkal rosszabbakat is az arcomba, bummm bele a kozepebe :D A karrierem :D elejen meg felkavart az ilyesmi, de ahogy mulot az ido, es azok akik ezeket anno a szemembe vagtak, szep lassan kuncsorogtak vissza hozzam. Erdekes volt latni ahogy a valamikori ultra-igenyu suttyok konyorognek egy kis emberi szoert, beszelgetesert... Mert ugye en nem a kinezetemmel szalltam harcba /hollott azert nem vagyok a levesbe valo/, hanem mint ember probaltam kozeliteni. Es ez nem tetszett, nem ertettek hogy en miert nem egybol a farok meretre kerdezek ra,hogy miert akarom oket megismerni elobb, aztan valamit kialakitani. Mert ez ugye nem trendi a mai instant vilagunkban. Eloszor nyali-szopi :D, aztan kerdezzuk meg hogy hogy is hivnak... Na nekem meg ez a szinten aluli, embertelen, allati viselkedes. Persze en voltam a kulonc, az E.T., az abrandozo es a tobbi...
Nem az a baj hogy valakinek vannak elvarasai, es valami ala nem adja, hanem az hogy eloszor onmagamat fejlesztem fel egy ertelmes, emberi szintre, csak azutan kezdek el keresgelni. Csak azutan lehetnek elvarasaim massal szemben ha en is kepes vagyok nyujtani egy bizonyos szintet. Na es itt kezdodik a baj. Onismeret nelkul, vaktaba halandzsazunk. Eloallunk mindenfele kivansaglistaval, hogy ilyennek kell lenned, meg olyannak, mert maskulonben nem szeretlek. Ket labon jaro kivansaglistakat szeretnenk, de az elet nem igy mukodik. Szeretnenk ha a masik pontosan belepasszolna a sablonjainkba, anelkul hogy arra gondolnank hogy ez milyen halali unalmas lenne. Hiszen egy embert pontosan azert szeretunk, amilyen, elfogadjuk hogy az erzelmeink ambivalensek. Neha duhosek vagyunk es egyszerre erzunk szerelmet is. Ez igy jo.
Tehat a baj nem az elvarasokkal van, hanem az irrealis tevkepzetekkel. Azzal hogy nem a szeretni akarunk valakit, hanem hencegni vele, kifele elni az eletunket, masoknak dicsekedni.
De a vilagot nem, csak a magunk vilagat lehet megvaltoztatni. Mindig az a meghatarozo amit magamrol gondolok, tehat teljesen mindegy hogy az ember 30 40 vagy 50-en feluli, ugyis a kisugarzas szamit. Nem ertek egyet azzal hogy 30 felett mar oregnek szamit valaki, meg a meleg tarsadalomban sem. Egyszeruen aki tarsat akar maganak talalni az talal. De ehez el kell felejteni a regmult fajdalmait, sebeit. Nem lehet egy uj kapcsolatba lepni ugy hogy hordozom magamban a sok kudarerzest, egy uj partener - egy uj kezdet. O nem az, aki becsapott, o nem az aki hazudott, O most uj, megerdemli a bizalmat, az eselyt. De foleg en erdemlem meg az eselyt, eselyt az ujrakezdesre.
Ja es meg annyit, hogy meleg baratsag nagyon ritka. En nem is szeretek ismerkedni baratsag celjabol. Egyszeruen azert mert -sajnos- ebben az ures melegtarsadalomban nagyon keves az ertekes ember. Tobbnyire nem baratot keresnek, hanem vigaszt. Erteket pedig hiaba adsz egy majom kezebe, nem tud vele mit kezdeni, jatszik velem, majd eldobja.

Patroklosz 2011.05.25. 21:15:03

@Arkadia: Ez így korrekt ahogy mondod , az hogy 30 felett öreg valaki a melegknél az sajna nagy átalánosságban ugy is van , bár ezt a trendet is ők diktálják.
Szerencsére ,nekem akardnak barátok a melegk közt ebben pedig nem általánosítok :)

Köszönöm hogy megosztottad velem a gondolataidat :) Üdv : Patrok!osz
süti beállítások módosítása