Rég óta nem írtam.... van hogy nincs miről. Természetesen ez idő alatt is küzdöttem az érzelmeimmel. Az én kis drágámmal ritkábban beszéltünk. Volt hogy egyszer ki is buktam és rázúdítottam minden csalódottságomat is. Volt egy kis szünet. Nem beszéltünk msn-en sem. Aztán közeledett a születésnapja. Felköszöntöttem sms-ben. Másnap pedig este beszélgettünk, ez úttal nyugisan. Nagyon jó volt. Így az ünnepek közeledtével minden ember egyre vágyik szeretni és szeretve lenni. Egyem meg, felvázolta nekem hogy ő is vágyik erre. Olyan áthatóak voltak a szavai sugárzott belőle hogy meggyire vágyik rá hogy szeressék , a fura az egészben az volt hogy nekem mondta. Olyan volt mintha titkon azt suttogta volna nekem , szeress. Semmire nem vágyom ennél jobban de sajnos a távolság közénk áll. De fogalmam nincs. Ez tényleg valami különleges és örök. Néha akarva , néha pedig akaratlanul . de biztosítjuk egymást arról , hogy ha keresnénk is mást , csak azért mert másképp nem lehet. Titkon pedig , még ha van hogy nem is valljuk be magunknak de szeretjük egymást.

Tegnap előtt beszélgettünk. Azt mondta velem álmodott az nap este amikor  a születésnapja volt. Kérdeztem tőle hogy mit... de érdemleges választ nem adott.. Aztán ahogy kérleltem , mégis csak elárulta nekem, de ezzel a felvezetéssel.... Biztos vagy benne hogy hallani akarod? erre én- Igen , persze! Tudta , hogy amit írni fog fájhat , de ami nagyobb bizonyíték számomra hogy olyan érzelmeit árulta el ez által ami elől menekül , mivel ebben a helyzetben nem valósulhatnak meg és neki legalább annyira rossz mint nekem.

Elkezdte írni.... 

Legalább 2 percen keresztül írta... izgatott voltam mit fog írni... aztán ezt írta.

amire emlékszem, az annyi, h végre találkoztunk. feljöttél pestre, és vhol ott taliztunk ahol a 4-6-os jár, szal' a nyugi lehetett, és hideg volt, de sütött a nap, te kabátban voltál, én meg csak egy polóban és nagyon örültem neked, puszilgattalak meg ilyenek, és az volt a fura, h nem is te voltál. mármint testileg nem, de tudtam, h te vagy, csak vmi számomra ismeretlen fiú volt ott...és aztán....húztalak magammal, h viszlek haza a családhoz, erre mondtad, h nem, nem jössz, mert hogy várnak téged, megnézel egy lakást és ideköltözöl, de nem akarsz velem többé talizni, pesten fogsz élni, de nem akarsz és jött a villamos és felszálltál rá, én meg bámultam...és vártam, h leszállj, de nem...

és aztán sztem' felébredtem

Ami közben olvastam , elsírtam magam.. ennél szebb vallomás még nem kaptam , még ha nincs is kimondva... aztán pedig egyszerre sírtam és nevettem. Mert fájt hogy szeretjük egymás és mégsem lehetünk együtt , de közben boldog is voltam hogy így érez irántam... Ami fura mert számomra ez még mindig annyira hihetetlen , hogy csak egy kicsit is gondol rám.

Még a beszélgetés közben , gondoltam arra hogy megkérdezem tőle , hogy szeret e még egy kicsit.... De kérdezés nélkül mondta úgy , hogy nem is kértem ; - "szerizlek ám".

Ahogy beszélgettünk azt mondtam neki. -Mindig a szívem csücske maradsz. Megkérdezte miért is? :) Nem tudtam neki megfogalmazni , és most sem tudom leírni... de azt mondtam neki , - Tudod te... Azt mondta - Igen .. csak jobb hallani... de őrízzük a titkunkat mindketten.

Jajj egyem meg , van hogy titokban ő is lehetetlenkedik , tudja hogy hiába megyünk mélyebbre minig egyre jobban fáj. De van hogy nem bírja és ő is szeretné hallani.... pedig tudja jól .. Meghalnék érte :)

Nem tudom mit hoz még a jövő... de akármi is lesz , ha csak egy fél órára is , és ha csak rajtam múlik , valóra váltom az álmunkat:)