Tegnap este , ami után kijelentkezett msnről , még küldtem neki egy búcsú smst . De egy dolog volt ami nagyon rosszul esett tőle. Azt mondta hogy ezek után már nem is lehetne köztünk semmi. Nem tettem semmi rosszat úgy érzem, küzdöttem hogy ne győzze meg magát hogy nem lehet köztünk semmi és rossz néven vette hogy az nap sok smst küldtem neki. De még igy is nekem lett igazam sajnos , ugy érzem ha tettem ha nem akkor is így lett volna.

A mai napom olyan semmilyen... Semminek nincsen értelme. Sírni? Már azt sem tudok.... Sokat gondolok rá , és arra amit mondott... nagyon bánt. Tényleg ennyire nagyot hibáztam azzal hogy küzdöttem ?

Áááá nem értek én már semmit. Elbucsuztam de nagyon nagy veszteségnek élem meg. Olyan rossz érezni ezt a semmilyenséget.... Na de.. majd csak lesz valahogy. A fő hogy ő meg tudta magát nyugtatni hogy mi és miért nem.... Nem értem én már ezt? Mit lehet és mit nem , és a sok miértet....

Sajnálom nagyon hogy ilyen könnyen feladta.. Egy kicsit sem küzdött :( De ha így kell lennie , hát legyen... Ami tőlem tellett , mindent megtettem.