Ááááá utálom ezt az érzést. Amikor minden semmilyen. Minden mindegy és legszívesebben még azt sem érezném amit érzek , pedig az is csak a semmi.

A mai nap is úgy indult hogy csak na... nem elég hogy a szerelmi életem folyton olyan baszottul lehetetlen , még az itthoni dolgokkal is folyton csesztetnek. Hogy mi van most? Úgy őszintén? Hát elegem. De az nagyon. Kiábrándult vagyok és elfáradtam. Ma venni akartam magamnak valami nekem tetszőt , mivel nem jött össze hogy talizzunk sráccal erre apu bevágta a nagy ászt hogy én költekezek , neki meg nem futja semmire. Na fogtam a pénzt és , irány. Úgy elköltöttem 13 ezer forintot , hogy még egy kiscsokit sem vettem magamnak. De mondjuk ami jó hogy fő részt húgomnak unokahugomnak és anyuéknak vásároltam. Jó , lehet hogy csak dacból. De legalább nekik jut valami... Egyszerűen semmi nincsen ami boldoggá tenne.... 

Most egy olyan időszak fog következni amiben eléggé magamba fordulok.... talán majd ha elkezdenek rügyezni a fák , a szívemben is kitavaszodik.... Nem tudom... de ami biztos hogy most elegem van , elfáradtam. ha pedig belegondolok hogy jönnek azok a csodás napok , amiket ünnepnek neveznek egyesek. Ááááááááááá inkább bele se gondolok. Egyedüllét , magány.... stb . stb

SEMMI KEDVEM ÉLNI.....