A tegnap elötti napról nem tudtam írni mert sok dolgom volt. Tegnap este és ma hajnalban , beszélgettem az én kicsimmel , nem sikerült meggyöznie a barátnöjét hogy segitsen nekünk találkozni és együtt lenni... ez a dolog fel ébresztette benne a realitást és elgondolkozott hogy köztünk ez lehetetlen bár szeret. Teljesen megértem ...  igaza van. Az élet kicseszett velünk. Nem hiszem hogy folytatom tovább a blogom mert nem tudnék semmi szépet írni , de lehet hogy folytatom.... Őt továbbra is szeretem... ő is el fog engem felejteni , mint mindenki más... de nem is kívánhatok mást... Azt kívánom az én " MOSZIM " boldog legyen..... a beszélgetés végét nem irom le mert már nincsen értelme.... Csak azért nem törlöm a blogom hogy mindenki levonhssa a tanulsgágot... Én levontam.  

Üzenet  TUDOD MIT MONDAM NEKED DRÁGA... EMLÉKEZZZ!

SZERETLEK