És újra...:

   Hát akkor bele kezdek.. A rossz , hogy újra csak nem tudok semmi jót írni. Hogy miért is ? Talán mert nem tettem érte ,talán mert ennek az időnek el kellett telnie, hogy újra merjek vagy épp át gondolhassam , mi is az amit igazán szeretnék az életemben és amiért megéri kockáztatni. A legutóbbi kis kiruccanásom óta ,( http://patroklosz.blog.hu/2011/05/23/41_budapest ) mondhatni k***ra félek. Mitől is ? A csalódástól , és attól hogy amit el tervezek nem sikerül.

 Lassan egy év telt el az óta, hogy ez az egész három hónap alatt megtörtént , de magán a vég kifejleten még mindig nem tudok jóvá lenni. Azon , hogy küzdöttem és mégsem jött össze. Az új élet reménye , remény a jobbra , a boldogabbra , remény arra hogy legyen reményem . Még mindig nem tudom igazán hogy mit akarok , hogy mit tegyek , ebben a kb 9 hónapban semmi mást nem tettem szinte , mint homokba dugtam a fejem , nem akartam látni semmit , mert egyáltalán nem akartam semmit. Olyan szinten megbénít az újabb kudarc lehetőségének még csak a gondolata is , hogy tényleg van hogy megelégszek ezzel a semmivel ami most van. Pedig rengetegszer úgy érzem hogy ez nem elég nekem és ez lenne a normális.. Sok embertől megkapom azt hogy a neten létezek csak , ami tök igaz is egyébként és hogy ez nem élet.

Rolikával , fogadott báttyómmal is szinte akárhányszor beszélgetek , erre terelődik a téma , hogy nem ért miért csinálom ezt és sokszor durván oda vágja nekem hogy így nem lesz jó , utálok neki csalódást okozni , mert imádom . senki nem áll ki úgy mellettem és szinte senki nem látja úgy bennem azt a srácot aki életre való , jó kedvű , szeretetre méltó , csak ő. Számomra még mindig hihetetlen hogy így gondol rám , vagy hogy egyáltalán gondol rám . Azt mondta : Nem szeretné látni hogy eltűnök a süllyesztőben mint erre felé sokan , hogy szedjem magam össze , keresek melót és kezdjek el élni , és igaza van , bármit mondok , az már csak kifogás igazából tiszta lemondásokból áll az életem.

  Az annyira áhított szerelmet érzelmeket tudatosan zártam ki egyelőre az életeből egyszerűen ebben a helyzetben semmi létjogosultsága. Vágyom rá nagyon hogy szeressen valaki és hogy szerethessek , de most számomra nem fér bele a felesleges küszködés , miikor teljesen nyilvánvaló hogy mennyire az érzelmeim határoznak meg. Egy kapcsolat pedig nem csak az égbe emelhet , hanem a földbe is döngölhet ha úgy sül el. Nem mintha erre fele olyan sok lehetőségem lenne. No de más is csalódik , és más sem dogozza fel könnyebben... Élni akkor is kell... Egy biztos , hogy Rolika számomra Isten ajándéka. <3

Megpróbálom magam össze szedni és felvértezni magam a világ összes önzésével és közönbösségével , hogy újra fel tudjam venni a kesztyűt és élni tudjak.. úgy ahogyan érdemelném...

Meg tanultam ne tervezzek hosszú távra és azt is nagyon hogy pénz beszél , kutya ugat...

Reménykedek hogy a következő szünet már azért lesz mert valami jót is fogok tudni utána írni.