Előszó:

Nagyon rég nem írtam, rengeteg dolog történt velem. Jó is rossz is talán tanulok belőlük talán nem de mindenképpen életem egy nagyon fontos szakasza aminek egy részét mindig a szívemben

őrzök , egy részét pedig mind örökre elfelejtenék.

 A rossz részt nem írom le mert annyi jó és gyönyörű dolog történt velem hogy inkább azokkal írom felül. De dióhéjban csak annyit, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem minden az, aminek látszik.

 Már tudom , ha élni akarok , csak is magamra számíthatok és nem azért mert nem lennének jó szándékú emberek akik fel ajánlják a segítségüket , hanem azért , mert mindennek meg van az ára , a sokszor önzetlennek tűnő segítségnek is. Rengeteget küzdöttem azért hogy ott tudjak maradni, és akkor úgy gondolva , elkezdeni az életemet, de mivel sajnos nem csak rajtam múlott , nem tudtam ott maradni. És hogy min múlott még is ?  Pénz , emberek akikkel szemben jó hiszemű voltam és át vertek , és csak mert van , hogy így alakul …

Budapesten való tartózkodásom alatt olyan dolgokat élhettem meg , amit addig sosem hittem volna , de mint ahogy az éremnek is két oldala van , és ahogyan nem csak édes hanem keserű is létezik velem sem csak jó dolgok történtek. Volt hogy csalódtam , sírtam , szomorú voltam , de volt hogy örültem . reménykedtem , boldog voltam. Ez a bejegyzés az utóbbiakról fog szólni , mert ugye  ’’ Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan „ De a szívünk érzi.

ROLI ( Mr. Ego , fogadott báttyóm )

Nos így visszagondolva mivel is kezdjem? A legjobb legőszintébb és legegszerőbb szó.. IMÁDOM J

Az Első tali :

Emlékszem éppen lakótársammal beszélgettem , erre megcsörren a telóm , már terveztem hogy találkozok a Rolival , de nem is gondoltam hogy ilyen hamar fogok..

Szóval felhívott és érdeklődött felőlem milyen is Pesten és hogy vagyok.

Ahh mennyit kellett győzködjem hogy el jöjjön ááááá . De aztán sikerült.

Alig vártam már. Elvégre két éve ismertük egymást de sajnos csak neten de ott is elég közel kerültönk egymáshoz , szinte testvéri viszonyba és végre itt volt a nagy találkozás ideje.

Nos , nem bírtam magammal. Amint meg láttam és közel kerültünk egymáshoz , rögtön a ’’nyakába ugrottam ’’ és átöleltem. Aztán egy ideig csodálkoztunk a másikon J Ki milyennek képzelte el a másikat és hogy a valóságban milyenek is vagyunk. De persze ez nem változtatott semmin. Tudtam ez a srác semmivel nem másabb mint ahogyan én meg ismertem. Felmentünk a lakásba és beszélgettünk hülyéskedtünk , közben végig készen voltam az örömtől hogy ott van ő , aki annyit segített nekem azokban a bizonyos nehéz időkben és végre megismerhetem a valóságban is. Az az este nagyon jó volt. Bár nem tudott sokáig maradni  , de amikor ment el nem bírtam ki hogy újra magamhoz ne szorítsam és ami a legjobb érzés volt hogy ugyan így ő is megszorongatott J Sosem hittem volna hogy élőben is ilyen ember közeli és közvetlen lesz velem , mert emlékszem , annó még az ismerkedésünk elején míg nem tudta ki vagyok és hogyan állhat hozzám nagyon távolság tartó volt.

Míg Budapesten voltam kb. vagy hat alakalommal találkoztunk még utána , és az elött sem , ekkoriban sem hagyott magamra. Volt hogy ha nem tudtunk beszélni neten , felhívott mi van velem. Volt hogy ha tudta hogy le vagyok törve , elhívott magukhoz csak hogy ne másszak bele a gondolataimba , volt hogy sétáltunk, várost néztünk , beszélgettünk , boroztunk J

Ááá imádni való egy srác. Ha lett volna fiú tesóm különbet nem is kívánhattam volna.

Ő az a srác akiben nem csalódtam, teljesen olyan volt amilyennek addig megismertem , sőt , annál is jobb , mert sosem gondoltam volna hogy fontos leszek neki … hmm és még is.

Amikor úgy volt hogy haza kell jöjjek , az előtt nap este elhívott magukhoz és olyan kis édes volt. Tudta hogy nem kajáltam úgy otthon és egy erőszakkal etetett XD aztán voltunk boltban , haza fele meg nem engedte hogy gyalog menjek , el vittek taxival.

Egy alaklommal amikor um. El mentünk várost nézni meg mutatta nekem Bp. nevezetességeit, amik ugyan nagyon szépek voltak , de olyan szinten örültem hogy vele lehetek hogy esküszöm jobban örültem annak hogy vele lehetek mint hogy csodálhatom Budapestet. Ezért egy ideig durcizott is mert olyan nagy vehemenciával mutatta nekem és nagy örömmel  és azt hitte nem tudom értékelni , de utána meg értette hogy nekem mennyire fontos ő és hogy mennyire örülök neki.

ALTER EGO CLUB:

Természetesen itt is az éd drága kis Báttyómmal (Roli ) és az egyik haverjával voltam :) nagyon jó volt. Vicces volt hogy az elején azt hitte oldania kell a feszültségemet , pedig egyáltalán nem szorongtam , csak kicsit furák voltak számomra egyes emberkék és el voltam csodálkozva. 

Szerencsére akkor értünk oda amikor meg kezdődött az este előadós része.

Ááá nagyon nagy volt . Travi fellépőkkel meg minden és nagy meglepetés volt számomra hogy tökre színvonalasan nyomatták az előadást. 

Nem néztek ki gázosan, szinte el is hihette róluk az ember hogy csajok :)

Az este folyamán  még közelebb kerültünk egymáshoz emberileg a Rolival. Áááá nagyon örültem :)

Ezen kívül sok jó pasi volt és sok fura srác is :) voltak kis szemezések meg hasonlók de nem mentem nagyon bele a dolgokba :)

Aztán haza bandukoltunk :)....

Sajnos már haza kellett jöjjek vidékre , de még mindig beszélünk neten.

Szóval áááá Roli…. Ő az akit tuti hogy soha nem bánom meg hogy megismertem.

Igen Rolika ! Ez a rész rólad szólt J Remélem lesz még folytatás és minél hamarabb újra láthatlak J

Hiányzol nagyon J

Tibike..

Róla is írtam már a blogomban , ő az a srác akit majd két éve ismertem meg msnen és eléggé bele merültönk a dolgokba de nem tudtunk találkozni és aztán szét váltak utjaink és aztán tavaly télen felkeresett msnen és újra el kezdtünk beszélgetni...

Amikor Pesten laktam  vele is összehoztuk a rég várt talit , bár azt tudni kell hogy neki az óta már van barátja. De nagyon aranyos srác , jó lelkű , gyönyörű tengerzöld szemekkel J

Sétáltunk , beszélgettünk , nagyon jó volt . Az a bő egy óra olyan hamar elszaladt hogy csak na , szerettem volna vele találkozni még de sajnos , hamarosan haza kellett jöjjek J De reménykedem hogy még őt is újra láthatom valamikor az életben , mert közel áll a szívemhez J

Az utólsó két romantikus este..

A haza jövetelem előtt , kb egy hete ismerkedtem egy kis sráccal. Aranyos volt , kis pasis és fiatal kora ellenére ( 18 ) rendkívül értelmes és művelt is. 

Az első este , amikor találkoztunk elmentünk sétálni. Séta a Duna parton , ááá az esti fények és az a romantikus hangulat.. meg adta az egésznek a köretét… Le ültünk egy  padra és beszélgettünk majd flörtöltünk. Egyre közelebb húzódtam majd adtam egy puszit az arcára és elkezdtem csókolni a nyakát , erre ő bele borzongott és olyan hirtelen reflex szerű ujjongó hangot adott ki , amitől készen lettem hogy , uuups ennyire készen lett J Aztán mivel már fáztunk , el indultunk be a városba , no meg elég későre is járt már… De még amikor csak a neten beszélgettünk azt mondta lehet amint találkozunk rögtön lesmárol… Nos ezen az estén addig még nem történt ez meg , és felhoztam neki , erre szétnézett be ment az egyik bokor mögé , és el kezdett szöszmötölni a cipőjével.. XD

Azt monja hiuhh kikotőzött, aztén mondja hogy az enyém is XD hehe. Kicsit furcsa volt számomra hogy így akarja a helyzetet megteremteni de én is le guggoltam és megcsókoltuk egymást.. Ahh jó volt… um. Lopott csók J aztán haza mentünk…

A második estén amikor találkoztunk séta volt a Lánchídon át , közben beszélgetés , be az Alter caffe-ba egy udítőre  és aztán a budai várban egy romantikus séta ááááááá nagyon durva volt az egész azok a fények , a látvány és a hangulat , meg maga a tudat hogy ott van mellettem egy srác aki tetszik is , csókolóztunk , és majdnem annyira bele merültönk hogy akár ott meg is történhetett volna a dolog , de nem történt meg.. sajna J

Nagyon szép emlékek ezek,

Sajnos rá egy napra haza is kellett jönnöm , mivel nem jöttem ki lakótársammal és anyagilag nem tudtam már megoldani hogy fenn maradjak.

Hogy leszek e még Budapesten ? Nem tudom. Nem sokat láttam abból ami tényleg maga a nagy város , és sajnos azt az életet sem tudtam élni amit ez adhatott volna. De ki tudja lehet egyszer meg próbálom még.

Az biztos , hogy a Budapesten lévő meleg élet , és az hogy nem olyan szűk látókörűek az emberek , sokkal nagyobb teret biztosít arra hogy akár én , akár a hozzám hasonló srácok teljesebb életet éljenek.

De talán engem akkor sem a város lenne az ami vonz , vagy ami ott tart vagy az az élet amit kínál , hanem azok az emberek akikkel tudom , hogy a mindennapjaimat élhetem J

Zárszó…

MOST :

Immár itthon , vidéken . Talán más fél hónapja. Nem tudom még mi lesz vagy hogyan , de az élet bizony megy tovább a nélkül is hogy azt szeretném , vagy éppen nem. Mindennap gondolatok , érzelmek , amiket kezelni irányítani kell ahhoz hogy tudjak élni a mában és hogy legyen jövőm. Be vallom nagyon nehéz és sokszor bele is roppanok, de mindig felállok.

Társkeresés ? Sajnos itt roppant nehéz egy Pesthez képest de próbálkozom. Persze az óta is csalódtam már de hála Isten sosem magamban. Nem mondom azt hogy nem visel meg , de azt hiszem túl élem.

Hogy reménykedem e hogy lesz e akit szerethetek , és aki engem is viszont szeret ?

Nos ezt nem én döntöm el. A reménykedés kb. egy az életösztönnel. Sosem szűnik meg lenni és működni bennünk. Pedig bevallom, hogy leállítanám, ha tehetném, mert sokkal könnyebb lenne olyanban nem reménykedni, amitől félek már. És úgy élni az életem, ha annak lehetne, akkor nevezni már…

Tehát röviden ez történt velem amióta nem voltam , azán majd lesz ami lesz…

Az örök boldogságban mint eszme , már nem hiszek , de talán.. szóval nem is tudom.. valamikor , valahol , talán rám is vár egy pici J