Ááááá utálom ezt az érzést. Amikor minden semmilyen. Minden mindegy és legszívesebben még azt sem érezném amit érzek , pedig az is csak a semmi. A mai nap is úgy indult hogy csak na... nem elég hogy a szerelmi életem folyton olyan baszottul lehetetlen , még az itthoni…

Eljött az este , 22:00. Körülbelül ilyen tájt szoktuk elkezdeni a hajnalokig tartó érzelmektől fűtött csevejt. Hmmm és már is a múltba révedek.... Hát tényleg vége. Nem jött. Most már tengernyi ideje van.... Remélem megéri neki... Olyan gyorsan történt minden , még is annak…