Készen vagyok !

Válaszolt a levelemre ami elég kétéségbe ejtő. megint elmondta , hogy mennyire jó szívűnek tart meg hogy mennyire megfogtam de a táv miatt , meg az ő életvitele miatt legyünk csak barátok.

 De aminem hagy nyugodni, az az , hogy teljesen alul értékeli magát  és hogy megpróbál valaki olyannak látszani aki nem ő , csak hogy eltaszítson mindenkit , hogy ne keltsenek benne érzéseket és az ne fájjon.

Nem hagyhatom hogy elvesszen , nem akarom elengedni... Ő kell nekem....

De az is megfordult a fejemben hogy nem tetszem neki és e miatt nem akarja.... Amikor még nem találkoztunk megkérdezte hogy ha köztünk lehetne valami , és ha a táv lenne csak köztünk , én tennék e azért hogy megoldjuk hogy együtt tudjunk lenni? Én igent mondtam.

Most még is minden amit mond , úgy érzem kifogás keresés.

Nem tudom mi van. vagy csak nem akarom tudni?

le feküdtem aludni , és ami után felkeltem hamarosan megint lefeküdtem aludni . Fáradt voltam. De nem fizikailag , inkább lelkileg. Később amikor felkeltem , megcsináltam itthon mindent amit kellett. Aztán leültem , épp kezdtem volna íni a naplóm és hívott a kis drágám.

Kérdezte mi van velem, hogy vagyok , mondtam neki úgy virág nyelven hogy nem valami jól... nem szeretek panaszkodni.... Olyan jó volt hallani a hangját. Aztán el kezdtem neki mondani hogy mennyire szeretem. Ő pedig mindig terelt :) Hamarosan le is tettük , mert nem bírta hogy ezzel kínzom :)

Pedig nekem kell ő ! :D

Jajjj már azt sem tudom , hogy a fejem hol áll.

Istenem ! Kérlek add nekem őt !