Muszáj lesz tovább lépnem...de ez nem azt jelenti hogy mindent elfelejtek , nem is akarok renngeteg szép dolog történt velem amit csak neki köszönhetek, és talán idővel a kevésbé jó dolgok is megszépülnek. És amit sajnos a legutolsó levelemben nem mondtam el, az az , hogy még ha néha úgy is éreznéd, sosem vagy egyedül... én mindig gondolni fogok rád. A SZÍVEMBEN MARADSZ !!!!

Soha nem voltam az a típus aki más szavára ad, ha gondom is van , nem szeretek panaszkodni , bár vágyom arra , hogy valaki megkérdezze őszintén... Mi van veled? Hogy vagy ? De sajnos az emberek írtó önzőek tudnak lenni. Nekem karmám az , hogy mindenkivel megpróbálok törődni , de ahogy telt az idő , rájöttem mindenkin segítek, csak rajtam nem segítenek... Idő közben " öngyógyító " lettem, az idő segítségével a legrosszabbnak megélt dolgokat is sikerült feldolgoznom . 

Ez most is így van... eltelt egy kis idő és gyógyulóban vagyok :)

 

Meddig teszed mit mások diktálnak, 
Mért jó az, hogy csak tűrsz,
Meddig leszel egy állarc szolgálja, 
Boldognak cseppet sem tűnsz.

BRIDGE: Amíg félsz, nem is élsz,
Hol a vágy, amiért bármit megtennél?
Amíg félsz, nem is élsz,
Hol a vágy, amiért a szíved tűzben ég?

REF: Ooo, gyere szabadíts fel,
Szabadíts fel.
Ooo, gyere szabadíts fel,
Szabadíts fel.

Miért nem hiszed a vágyak törvényét, 
Álmodni soha nem bűn,
Áldozz szabadon vágyak oltárán, 
Látom, szíved még szűz.

BRIDGE: Amíg félsz, nem is élsz,
Hol a vágy, amiért bármit megtennél?
Amíg félsz, nem is élsz,
Hol a vágy, amiért a szíved tűzben ég?

REF: Ooo, gyere szabadíts fel,
Szabadíts fel.
Ooo, gyere szabadíts fel,
Szabadíts fel. 2x


 

Elfelejtett pillantásból nézel vissza rám, 
Elveszettnek tűnő emlék ismét rám talál,
Begyógyult régi seb, mit feltép néhány kép,
vezeklő hangon súgod ismét azt, mint rég.

REF: Vágyom még, kortyolnám a mézédes napfény ízét,
Ajkadról úgy, mint rég, szomjam nem oltja másképp,
Záporban fürdő lepkék szárnyán megtört fény,
Lennék én.

Túl közel szálltál a naphoz, megperzselt a fény,
Nem repít már úgy a szárnyunk, elgyengült, s nem véd,
Kihunyt az érintéstől lobbant forró vágy,
A gyűrött álmok csendjét hogy törhetnénk át.

REF: Vágyom még, kortyolnám a mézédes napfény ízét,
Ajkadról úgy, mint rég, szomjam nem oltja másképp,
Záporban fürdő lepkék szárnyán megtört fény,
Lennék én.

BRIDGE: Hallgattam réád, nem nőttem fel
Most mégis rém vársz, hogy döntsem én el,
Mond mért.



REF: Vágyom még, kortyolnám a mézédes napfény ízét,
Ajkadról úgy, mint rég, szomjam nem oltja másképp,
Vágyom még, kortyolnám a mézédes napfény ízét,
Ajkadról úgy, mint rég, szomjam nem oltja másképp,
Záporban fürdő lepkék szárnyán megtört fény,
Lennék én.

Szerző: Patroklosz  2010.09.22. 19:20 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://patroklosz.blog.hu/api/trackback/id/tr632316012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása