Még mindig emlégszem..... 

Ahogy mentem le , szomorúan és bosszúsan a lépcsőn, megláttam őt.... emlékszem , terepszínű ruhában volt , az arca irtó helyes, megint csak tipikus szép fiú :) és a szeme... áááááá :D , nállam egy évvel fiatalabb volt. Fogalmam nincsen már hogy hogyan kerültem a közelébe , de talán valami ilyen szünetben lévő flört párbaj kapcsán.. amit a barátnőim folytattak az ottani sulis srácokkal.

Szóval megismerkedtünk flört lévén.... eleinte óvatosan kezeltem a dolgokat , hogy tudjam hogy szimpatikus vagyok e neki... Ez után folyamatosan összefutottunk szünetekben... incselkedtünk flörtöltünk egymással :) nagyon élveztem... De mit az idővel kiderült számára sem voltam közömbös.. amikor csak tudtunk , találkoztunk szünetekben...

Fura dolog volt , mert minden egyes hét úgy kezdődött mintha csak akkor kezdtünk volna ismerkedni egymással... Sajnos elég bártortalan voltam , mert a srác a legrosszabb fajtába tertozott... a büszke szép fiú aki tudja is magáról hogy az , és hogy érte odáig kell lenni..... Mire elérkezett a péntek .. mindig eljutottunk egy olyan pontra , ahol már szabad volt érzelmeket kifejezni.. de akkor következett a hétvége.. utána pedig egy újabb hét amin szinte teljesen újra kezdődött minden.

Telt-múlt az idő... és a hetek érzelmei láncba fűződtek , amik minket is egyre jobban kötöttek egymáshoz.. és egyre furább és félre értheetetlenebb dolgok történtek... Bár ekkor bennem még izzottak azok a sebek amiket az előző srác tettei okoztak , volt olyan hogy éppen egymással szemben lévő teremben volt óránk és én szúnetben csak az igéző szemű új srácot vártam... , és ezt nem titkoltam az előző srác előtt .. de olyan szinten hogy amikor megjött az új srác , rögtön ha akartam ha nem , le sem tudtam venni róla a szemem és mentem.. hogy újra vele lehessek... Ez persze feltűnt a régi srácnak de valahogy már nem érdekelt és egyre kevésbé azért mert megbántott... , hanem azért mert már más sem járt a fejemben csak az új srác.

Ezek után még rengeteg sok olyan órák közti szünet volt amit csak azzal töltöttünk én és az én kis szerelmem , mert hogy akkor már számomra egyértelmű volt hogy reménytelenül és menthetetlenül belészerettem.

Akkor már olyan dolgok történtek , amit addig soha sem gondoltam volna hogy velem megtörténhet... Volt hogy kergetőztünk a folyosón... és bementem a fiú öltözőbe és ő utánam jött... aztán onnan ki... és megint csak a folyosón ment a flört... érintések... pillantások... szemezések... :)

Volt hogy rá kellett játsszak, hogy meg tarthassam a " megközelíthetetlen " srác imizsét , mert muszáj volt fenntartani ezt a látszatot hogy az ő egója ne kerekedjen felül benne.sokat küzdöttem azért hogy lejjebb adjon az egójából irányomban.. De sikerült , de csak azért , mert ekkor már a szívébe loptam magam.... tudta nélkül :)

Sajnos nála sem lehettem biztos abban , hogy melyik nemhez vonzódik.. de mit tehettem.. úgy voltam vele , mint mindig hogy a szerelemért mindent... E miatt mit ne mondjak soxor megszívtam , de azok az érzések amiket átélhettem ennyi idősen... amíg mások azt sem tudták mi fán terem az hogy szeretni.... Ááááh szóval megérte :)

Sajnos , ő is érdeklődött a lányok iránt is... nem egyszer volt hogy hanyagolt engem.. bántott is , de tudtam hogyha azt látja rajtam hogy ez engem érdekel és bánt.. csak egy lökés az egójának.. igy eljátszottam a sértettet, bár mit ne mondjak nem kellett rájátszanom nagyon , de mégsem úgy mint valami elesett.. hanem annál büszkébben. Így sikerült csorbát ejtenem az egóján . Felötlött benne hogy én más vagyok... és kihívás lettem számára..... Bejött a tervem :) Szerelemben , háborúban mindent :D

Egyik alkalommal , ugyan csak szünetben , épp eljátszottam hogy mennyire jól érzem magam és független vagyok , ő épp az egyik radiátornak támaszkodott a folyosón és el akartam menni előtte tök büszkén , amikor azt vettem észre hogy megragadja a kezem és visszaránt.... Megfogta mind a két kezem... de nem ám akárhogy.. kéz a kézben... ( irtóra meglepődtem... én mélyen a szemébe néztem , majd meg haltam ( ugy dobogott a szívem ) , de tudtam ha most engedek neki később csak eldob. Szóval mélyen a szemébe néztem és a kezem kivettem az övéből és tovább mentem.. Most még jobban megfogtam , de ez úttal már ő is érezte amit én.. azt a valamit , ami hiányzik neki... :) 

Tehát folyt tovább a szívek harca... de ekkor már nem csak én küzdöttem , hanem ő is.. Érthetetlen lehetett neki ez a helyzet , már csak a megfogott egója és a miatt is hogy ugye még is csak egy fiúval van így.

Volt még egy eset amikor már egyértelmű volt hogy kellek neki.. egy , az előzőhöz hasonló helyzet volt , most valakivel épp kergetőztem ... ismét visszahúzott és azt mondta.. velem is kergetőzz már... Az akkori legjobb barátnőm mondta hogy vele is kergetőzz már... ő mindent tudott... De mondom magamban.. Ezt most csak így spontán ? XD fura helyzet volt..  de valahogy elvoltunk aztán.. de ettől kezdve már más volt minden.. én vele és ő pedig velem akart csak lenni... Minden szünetben együtt voltunk... egy alkalommal futkároztunk.. és beszaladt az egyik fiu mosdóba , én utánna... Egy srác pedig ránk zárta az ajtót XD. Benn ahogy " birkoztunk " falasak lettünk... Feleszmélve , hogy azért még s csak a fiú mosdóban vagyunk , és hogy épp egy srác zárja ránk az ajtót... mondom magamban ezt azért még sem kellene.. lenyugodtunk... kilihegtük magunkat .. Mondom neki... Falas vagy.... azt mondja lesepernél? Huhh mondom már csak ez hiányzott... Megfordult és lesepertem... a popsia is falas volt így muszáj volt letapiznom xD aztán kimentünk.... Már senki nem volt kinn mert becsengettek. Mindketten bementünk órára.

Ez után volt olyan eset is , és nem tudom hogy honnan tudhatta meg hogy köztem meg az előző srác közt volt valami.... de egy ilyen kergetőzés alkalmával , amikor már becsengettek... Azzal incselkedett hogy én szerelmes vagyok az előző srácba. Meglepődtem , de a dolgok hevében , amikor ő már az első emeleten volt , utánna kiabáltam hogy nem én nem belé vagyok szerelemes.... Téged szeretlek! :D xD

Aztán egy teljesen váratlan alkalommal , épp órára csöngettek be... és mi szokás szerint egymással voltunk elfoglalva... hosszú szemezések...kéz a kézben Ekkor már nem kellettek a szavak.... A szemébe néztem és a lelkébe láttam... azt hittem elveszek benne mint valami gyönyörű zöld színű tengerben . Álom volt ha együtt voltunk , nem létezett semmi csak mi ketten. Ezt az érzést le sem lehet írni..... olyan mintha lebegtünk volna és közben csak egymás szemébe néztünk.. ami egy másik világot teremtett számunkra , valami olyan helyet ahol minden szép volt.. mint egy álom... Becsöngettek. Nem bírtam ki... megöletem hátulról és a karjaimba zártam. Még ekkor sem mondtuk ki egymásnak a nyilvánvalót , hogy szeretjük egymást... feleszmélve hogy te Úr Isten mit csinálok  azt mondtam neki de jó lenne ha nekem is lenne egy ilyen kis öcsikém.. :), és a reakcióját nem tudva.. hirtelen zavarba jöttem és elengedtem... Mondom.. Jó én megyek órára... épp sarkon fordultam amikor, visszahúzott és a kezeimet újra a nyaka köré fonta és azt mondta .... ne menj még! Olyan boldog még sosem voltam addig... a szívem úgy dobogott hogy csak na.. a levegővétel nehéznek tűnt. Abban az ölelésben mintha valami varázslatos forgószélben repültünk volna , még is olyan biztonság és nyugalom áradt és végtelen szerelem érzése... közben beleborzongtam az egészbe és közben őt a karjaimban tartottam...

Azt szerettem volna ha az a pillanat örökké tart......:) De mennünk kellet órára. Mondtam neki.. mennem kell elkezdődött az ének óra.. neked pedig tesid van... kb 15 percet késtünk... :) Órára menet le sem tudtam volna tagadni hogy boldog vagyok.... bementem leültem... és egész idő alatt csak ábrándoztam.... nem hittem el hogy ez megtörtént .. egyre csak felidéztem az emléket... hogy sose érjen véget..... 

Ez volt életem addigi legboldogabb élménye.. megtapasztaltam azt hogy milyen szeretni, és szeretve lenni...Addig is a szerelem megszállottja voltam.. De ezek után minden egyes porcikámmal vágytam rá... :)

CONTINUE....... folytatás, a következő fejezetben....