A középsulis évek nagyon furán teltek számomra... elszakadva attól akit szerettem és a szerelem teremtette álom világtól , megpróbáltam reménykedni. Gondoltam új város , új emberek, több lehetőség....

De fura dolgot tapasztaltam.... Az addigi gyermeki világból kilépve a tinik világában találtam magam , mindenki játszik... csajok a srácoknak és ugyan ez fordítva. ebben a világban szinte mindent a hormonok irányítottak. Amíg addig , mindenkinek mélyen a szemébe tudtam nézni azt után már kevésbé. nem találtam a helyem , mert én nem mutathattam ki a vonzódásomat , ami érthető is volt... próbáltam nem feltűnő lenni , de talán pont ezzel tűntem ki ebben a tini hormonok fűtötte , számomra akkor nagyon fura világban.

Rengetegen megtaláltak azzal hogy meleg vagyok e , meg ilyesmi, nos természetesen senkinek nem mondtam igent.. hülye lettem volna :) Így is ufónak éreztem magam. Uuuh az ismerkedés pedig áááá fiúkkal egyáltalán nem... vagy csak ha feltűntem nekik.... de akkor is az um. másság miatt. Volt hogy leginkább piszkáltak, de szerencsére kiálltam magamért és inkább megkedveltek , mintsem valami ellenszenves érzést éreztek volna irántam. Ez jó is volt , de e közben szakadatlanul vágytam szeretni. ott volt a rengeteg helyes srác , és nekem egyikhez sem lehetett közöm.. Elég nehéz volt megélni ezeket az időket... De azok az emlékek éltettek amiket addig átéltem.

A középsulis időszak 7 évig tartott ami alatt csak vágyakoztam.. és a vágyak , érzések egyre csak gyűltek bennem , amik arra vártak hogy végre megélhessem őket. e közben a hormonok is feléledtek és vágytam az érintésre.... :) Egy , a magánéletemet érintő nehéz dolgok következtében besokalltam... és elkezdtem az um. meleg életet. el kezdtem ismerkedni kifejezetten abból a célból hogy végre kiélhessem hormonjaim fűtötte vágyaimat, egy hét alatt 3 különböző sráccal voltam , megtörtént aminek meg kellett. Jó volt , nem bántam meg , már csak azért sem mert megtettem azokat a hülyeségeket amit a velem egyidősek már jóval fiatalabb korban megtesznek és rájöttem , nekem nem erre van szükségem. Újra rátaláltam önmagamra de ez úttal már biztos voltam abban mit akarok... igazi párkapcsolatot, szeretni és szeretve lenni. Semmiben nem voltam ez után ennyire biztos.

Nekem szerelem kell , engem ez éltet :)

Ez után ismerkedtem srácokkal , komoly kapcsolat reményében, de sajnos sosem rajtam múlott az hogy legyen belőle valami. Sokszor éreztem ez után hogy én nem vagyok ebbe a meleg világba való. nagyon ritka az a srác aki ebben a világban nem a testiségnek hanem az érzelmeinek él. Szerencsére itt is van kivétel ( az 1. részben lévő srác mindenképp ilyen ) , de nagyon ritka, 

Szóval az én életem születésemtől fogva a szerelemről szól , és nem hiszem hogy ez valaha is lesz másként, de az biztos hogy, a szerelem az egyetlen érzés amiért megéri küzdeni, én eddig is és az után is mindent meg fogok tenni hogy átélhessem. Bűn lenne ha nem mernék érezni , csak mert érhetik az embert csalódások....

Remélem megtalálom majd idővel azt a srácot aki úgy ölel és úgy csókol meg hogy azt nem kell kérnem és én is ugyan így ......:)