Egy valamit meg kell tanulnom , a szeretetet adhatod önzetlenül , és feltétel nélkül de semmi képpen nem mintha az természetes lenne. Mert az a szeretet értékes lehet , de annak akinek szánod , teljesen értéktelenné válhat.

Fogalmam nincsen mikor nyílik meg újra a szívem , magamat ismerve nem kell sokat várnom , de el kell fogadjam hogy nem tehetek mindent ennyire feltétel nélkül az én érzéseimet háttérbe szorítva és megelégedve a legkevesebbel. Engednem kell hogy az adott személy kiérdemelje, mert másképp vagy azt hiszi hogy ez természetes és ez neki jár , a végén pedig nem fogja tudni értékelni , míg én ott állok értetlenül hogy miért nem , vagy pedig teljesen elértéktelenedik számára. Fura dolog és sosem gondoltam volna hogy ezt valaha én fogom mondani , de szeretni is okosan kell . Az észt és az érzéseket valahogy sosem tudtam egy lapon említeni , de el kell fogadjam , ha nem akarok folton pórul járni hogy ezek bizony csak együtt adják , adhatják azt amire vágyom.

A holnap már másé , mégpedig az enyém. Megpróbálok most már magamra koncentrálni , minden féle téren. 

Elhiszem hogy minden jobb lehet , csak akarnom kell. :) Én pedig így akarom. Így lesz.

SZABAD VAGY !