Dear diary !

Love bites!

Sometimes it can make you feel like 
its the greatess thing in the world.

It can make you feel safe, it can make you forget everything...

like you can start all over again.

But love can also make you feel out of control, scared, like its eating away at you, until there is nothing left.

Love really sucks.

És újra...:

   Hát akkor bele kezdek.. A rossz , hogy újra csak nem tudok semmi jót írni. Hogy miért is ? Talán mert nem tettem érte ,talán mert ennek az időnek el kellett telnie, hogy újra merjek vagy épp át gondolhassam , mi is az amit igazán szeretnék az életemben és amiért megéri kockáztatni. A legutóbbi kis kiruccanásom óta ,( http://patroklosz.blog.hu/2011/05/23/41_budapest ) mondhatni k***ra félek. Mitől is ? A csalódástól , és attól hogy amit el tervezek nem sikerül.

 Lassan egy év telt el az óta, hogy ez az egész három hónap alatt megtörtént , de magán a vég kifejleten még mindig nem tudok jóvá lenni. Azon , hogy küzdöttem és mégsem jött össze. Az új élet reménye , remény a jobbra , a boldogabbra , remény arra hogy legyen reményem . Még mindig nem tudom igazán hogy mit akarok , hogy mit tegyek , ebben a kb 9 hónapban semmi mást nem tettem szinte , mint homokba dugtam a fejem , nem akartam látni semmit , mert egyáltalán nem akartam semmit. Olyan szinten megbénít az újabb kudarc lehetőségének még csak a gondolata is , hogy tényleg van hogy megelégszek ezzel a semmivel ami most van. Pedig rengetegszer úgy érzem hogy ez nem elég nekem és ez lenne a normális.. Sok embertől megkapom azt hogy a neten létezek csak , ami tök igaz is egyébként és hogy ez nem élet.

Rolikával , fogadott báttyómmal is szinte akárhányszor beszélgetek , erre terelődik a téma , hogy nem ért miért csinálom ezt és sokszor durván oda vágja nekem hogy így nem lesz jó , utálok neki csalódást okozni , mert imádom . senki nem áll ki úgy mellettem és szinte senki nem látja úgy bennem azt a srácot aki életre való , jó kedvű , szeretetre méltó , csak ő. Számomra még mindig hihetetlen hogy így gondol rám , vagy hogy egyáltalán gondol rám . Azt mondta : Nem szeretné látni hogy eltűnök a süllyesztőben mint erre felé sokan , hogy szedjem magam össze , keresek melót és kezdjek el élni , és igaza van , bármit mondok , az már csak kifogás igazából tiszta lemondásokból áll az életem.

  Az annyira áhított szerelmet érzelmeket tudatosan zártam ki egyelőre az életeből egyszerűen ebben a helyzetben semmi létjogosultsága. Vágyom rá nagyon hogy szeressen valaki és hogy szerethessek , de most számomra nem fér bele a felesleges küszködés , miikor teljesen nyilvánvaló hogy mennyire az érzelmeim határoznak meg. Egy kapcsolat pedig nem csak az égbe emelhet , hanem a földbe is döngölhet ha úgy sül el. Nem mintha erre fele olyan sok lehetőségem lenne. No de más is csalódik , és más sem dogozza fel könnyebben... Élni akkor is kell... Egy biztos , hogy Rolika számomra Isten ajándéka. <3

Megpróbálom magam össze szedni és felvértezni magam a világ összes önzésével és közönbösségével , hogy újra fel tudjam venni a kesztyűt és élni tudjak.. úgy ahogyan érdemelném...

Meg tanultam ne tervezzek hosszú távra és azt is nagyon hogy pénz beszél , kutya ugat...

Reménykedek hogy a következő szünet már azért lesz mert valami jót is fogok tudni utána írni.

 Igen !  Szerintem is furcsa így együtt a két szó... De még is sajátos fogalommal bír számomra..

Ha csak egy fél percre is nincsen meg a napi elfoglaltságom , perceken belül hatalmába kerít az érzés... vágyakozás , egyedül lét , magány...

Azok az emberek akiket közel éreztem magamhoz , egyre inkább úgy érzem el távolodom tőlük... hogy miért ? Mert nem szerethetem őket , nem szerethetem őket , mert ilyen olyan okok miatt én nem lehetek számukra az igazi.. Távolság , a közös élet tér hiánya.. , vagy éppen hogy másképpen gondolkodunk magáról az " együtt lenni " érzésről , vagy épp mert hogy csak mint barát kellek...

Fura és rossz érzés , mert hiába nem jöhettek lére az ugymond idilli körülmények , sokszor még csak az ismerkedéshez sem... de igazán meg szerettem őket... Okos cselekedet volt e.. megszeretni valakit , akivel esélyem sincsen.. Már tudom. NEM!

Szeretnék velük beszélgetni de sajnos nem tudok a nélkül hogy kedveskedjek , hízelegjek nekik.. ha csak a napi dolgokról beszélgethetünk , úgy érzem semmiről nem beszélünk és mintha nem is lehetnék önmagam... De nincsen választásom, el kell fogadjam azt hogy hiába is flörtölök , udvarolok , soha nem lesz úgy ahogy szeretném...

Barát ként kezelni... ?

Roli a fogadott bátyóm is barát de ha nem ismerne akár még azt is hihetné hogy  bele zúgtam , ahogy sokszor kimutatom az iránta való sokszor túlzásba is vitt rajongásomat... De ő tudja... nincsen ebben semmi hátsó szándék részemről, egyszerűen ilyen vagyok... ha érzek valamit és ki mutathatom , azt amilyen intenzíven élem meg belül , pont ugy tapasztalhatják azok is akik iránt érzem...

Szóval , meglepő az ha egy olyan ember iránt akit eleve olyan szándékkal ismertem meg hogy az lehet számomra aki nekem a minden és talán én is az lehetek neki.... , hogy nem tudok másként viszonyulni...

Kérik;- Legyünk barátok... beszélgessünk másról , miközben én azt érzem hogy bárcsak mondhatnám bárcsak becézhetém.. bárcsak... és így tovább...De lehetetlen..

Mivel a végletek embere vagyok , vagy minden vagy semmi , ebben sem tudok jól dönteni..

Mit tegyek ? Ne beszéljek velük... ? Talán jó ötlet így megkímélem őket a felesleges bűntudattól , hogy ne érezzék azt hogy valamit adniuk kellene  , és attól hogy azt higgyék valami rosszat tettek miért nekem rosszul esik ha érzéseim viszonzatlanok maradnak ?

Talán igen...

Nem vagyok mazohista és igen is fáj ,hogy egyik sem lehet az én szerelmem.. de ha így megkönnyítem az életüket és nem okozok bűntudatot azzal hogy nem szeretnek engem úgy ahogy én szeretném , akkor könnyebb lesz úgy hogy nem beszélünk...

ha pedig még is " muszáj " lesz , akkor el beszélgetek arról amit ők szeretnének , el mondom amit hallani szeretnének és azt ami én vagyok nem mutatom , mert nem tehetem... hiába valóság , ha nem szerethetek az nem én vagyok...

Rossz folyton azt érezni , hogy valami rosszat teszek azal hogy szeretek valakit , és rossz érzés bűntudatot okozni a szeretetemmel.

Mind ennek ellenére nem feledkezem meg róluk , mindig ott lesznek számomra ahol már örök hely foglaltatott számukra, a SZÍVEMBEN , abban a szívben ami annyira tud szeretni , hogy inkább megsebzí magát , minthogy az övékét sebezze meg :'(

 Már egy ideje érik bennem ez…. Le kell írjam..

 Újra itthon , újra minden mindegy és azt érzem megint hogy tenni sem akarok semmiért… úgy érzem túl nagyot kockáztatok ha megint elkezdek ugrálni. Elegem van már a sok csalódásból , sokszor azt érzem jó nekem így minden ahogy van pedig ez a minden lányeglben a semmi , ahhoz képest amit az élettől várhatnék … De ááá már annyira félek .

Ha csak az emlékekre gondolok is megrémíszt a mult által előre vetített jövőkép , aminek ugyan nem kellene feltétlenül rossznak lenneie de már alig hiszem hogy lehet jó is….

Sorra derül ki hogy azok az emberek akik  számomra fontosak voltak , szinte semmit sem jelentek nekik , vagy legalább is nem azt amit szerettem volna… Elfogdom , de még is nehéz… Igazándiból eddig egyik álmom sem vált valóra… de minek is álmodozni ? Igen sokszor az visz előre… de , ha még sem válik valóra ? Mert előfordul.. Áhhh

Nincsen kedvem ehhez az egészhez….

Estén ként amikor oda kerül a sor hogy alvás legyen , el kell foglaljam magam valamivel , amíg olyan állapotba kerülök hogy ne tudjak gondolkodni és el aludjak azonnal , mert másképp jönnek az emlékek , gondolatok , és a rengeteg „ Miért-el ” kezdődő kérdés , amire nincsen válasz és csak a sötéségbe suttoghatom , és közben a hiába való könnyek amik leperegnek  az arcomon , amik nem változtatnak semmin , mint ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik bennem a godnolat ,

 A BOLDOGSÁGOT NEM NEKEM TALÁLTÁK KI..

 Talán , valamikor lesz még kedvem közdeni , és tudom semmi nem lehetelen de sokszor túl nagy ára van ha nem sikerül… most gyenge vagyok az ilyesmihez…

 Túl sok most az az igazság , amit fel kell dolgoznom és el kel fogadjak… de majd az idő talám segít….

 Ha meg nem… lehet hogy hülyeség és nem is nyugtat igazán , de nem én vagyok az egyetlen ember aki szerelem nélkül , boldogatlanul él… L

"A fejfámra csak azt írjátok , az élete szomorúságban virágzott. Csak egy kis boldogságot akart kapni , de hagyták őt élve elhervadni "

Előszó:

Nagyon rég nem írtam, rengeteg dolog történt velem. Jó is rossz is talán tanulok belőlük talán nem de mindenképpen életem egy nagyon fontos szakasza aminek egy részét mindig a szívemben

őrzök , egy részét pedig mind örökre elfelejtenék.

 A rossz részt nem írom le mert annyi jó és gyönyörű dolog történt velem hogy inkább azokkal írom felül. De dióhéjban csak annyit, hogy nem minden arany, ami fénylik és nem minden az, aminek látszik.

 Már tudom , ha élni akarok , csak is magamra számíthatok és nem azért mert nem lennének jó szándékú emberek akik fel ajánlják a segítségüket , hanem azért , mert mindennek meg van az ára , a sokszor önzetlennek tűnő segítségnek is. Rengeteget küzdöttem azért hogy ott tudjak maradni, és akkor úgy gondolva , elkezdeni az életemet, de mivel sajnos nem csak rajtam múlott , nem tudtam ott maradni. És hogy min múlott még is ?  Pénz , emberek akikkel szemben jó hiszemű voltam és át vertek , és csak mert van , hogy így alakul …

Budapesten való tartózkodásom alatt olyan dolgokat élhettem meg , amit addig sosem hittem volna , de mint ahogy az éremnek is két oldala van , és ahogyan nem csak édes hanem keserű is létezik velem sem csak jó dolgok történtek. Volt hogy csalódtam , sírtam , szomorú voltam , de volt hogy örültem . reménykedtem , boldog voltam. Ez a bejegyzés az utóbbiakról fog szólni , mert ugye  ’’ Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan „ De a szívünk érzi.

ROLI ( Mr. Ego , fogadott báttyóm )

Nos így visszagondolva mivel is kezdjem? A legjobb legőszintébb és legegszerőbb szó.. IMÁDOM J

Az Első tali :

Emlékszem éppen lakótársammal beszélgettem , erre megcsörren a telóm , már terveztem hogy találkozok a Rolival , de nem is gondoltam hogy ilyen hamar fogok..

Szóval felhívott és érdeklődött felőlem milyen is Pesten és hogy vagyok.

Ahh mennyit kellett győzködjem hogy el jöjjön ááááá . De aztán sikerült.

Alig vártam már. Elvégre két éve ismertük egymást de sajnos csak neten de ott is elég közel kerültönk egymáshoz , szinte testvéri viszonyba és végre itt volt a nagy találkozás ideje.

Nos , nem bírtam magammal. Amint meg láttam és közel kerültünk egymáshoz , rögtön a ’’nyakába ugrottam ’’ és átöleltem. Aztán egy ideig csodálkoztunk a másikon J Ki milyennek képzelte el a másikat és hogy a valóságban milyenek is vagyunk. De persze ez nem változtatott semmin. Tudtam ez a srác semmivel nem másabb mint ahogyan én meg ismertem. Felmentünk a lakásba és beszélgettünk hülyéskedtünk , közben végig készen voltam az örömtől hogy ott van ő , aki annyit segített nekem azokban a bizonyos nehéz időkben és végre megismerhetem a valóságban is. Az az este nagyon jó volt. Bár nem tudott sokáig maradni  , de amikor ment el nem bírtam ki hogy újra magamhoz ne szorítsam és ami a legjobb érzés volt hogy ugyan így ő is megszorongatott J Sosem hittem volna hogy élőben is ilyen ember közeli és közvetlen lesz velem , mert emlékszem , annó még az ismerkedésünk elején míg nem tudta ki vagyok és hogyan állhat hozzám nagyon távolság tartó volt.

Míg Budapesten voltam kb. vagy hat alakalommal találkoztunk még utána , és az elött sem , ekkoriban sem hagyott magamra. Volt hogy ha nem tudtunk beszélni neten , felhívott mi van velem. Volt hogy ha tudta hogy le vagyok törve , elhívott magukhoz csak hogy ne másszak bele a gondolataimba , volt hogy sétáltunk, várost néztünk , beszélgettünk , boroztunk J

Ááá imádni való egy srác. Ha lett volna fiú tesóm különbet nem is kívánhattam volna.

Ő az a srác akiben nem csalódtam, teljesen olyan volt amilyennek addig megismertem , sőt , annál is jobb , mert sosem gondoltam volna hogy fontos leszek neki … hmm és még is.

Amikor úgy volt hogy haza kell jöjjek , az előtt nap este elhívott magukhoz és olyan kis édes volt. Tudta hogy nem kajáltam úgy otthon és egy erőszakkal etetett XD aztán voltunk boltban , haza fele meg nem engedte hogy gyalog menjek , el vittek taxival.

Egy alaklommal amikor um. El mentünk várost nézni meg mutatta nekem Bp. nevezetességeit, amik ugyan nagyon szépek voltak , de olyan szinten örültem hogy vele lehetek hogy esküszöm jobban örültem annak hogy vele lehetek mint hogy csodálhatom Budapestet. Ezért egy ideig durcizott is mert olyan nagy vehemenciával mutatta nekem és nagy örömmel  és azt hitte nem tudom értékelni , de utána meg értette hogy nekem mennyire fontos ő és hogy mennyire örülök neki.

ALTER EGO CLUB:

Természetesen itt is az éd drága kis Báttyómmal (Roli ) és az egyik haverjával voltam :) nagyon jó volt. Vicces volt hogy az elején azt hitte oldania kell a feszültségemet , pedig egyáltalán nem szorongtam , csak kicsit furák voltak számomra egyes emberkék és el voltam csodálkozva. 

Szerencsére akkor értünk oda amikor meg kezdődött az este előadós része.

Ááá nagyon nagy volt . Travi fellépőkkel meg minden és nagy meglepetés volt számomra hogy tökre színvonalasan nyomatták az előadást. 

Nem néztek ki gázosan, szinte el is hihette róluk az ember hogy csajok :)

Az este folyamán  még közelebb kerültünk egymáshoz emberileg a Rolival. Áááá nagyon örültem :)

Ezen kívül sok jó pasi volt és sok fura srác is :) voltak kis szemezések meg hasonlók de nem mentem nagyon bele a dolgokba :)

Aztán haza bandukoltunk :)....

Sajnos már haza kellett jöjjek vidékre , de még mindig beszélünk neten.

Szóval áááá Roli…. Ő az akit tuti hogy soha nem bánom meg hogy megismertem.

Igen Rolika ! Ez a rész rólad szólt J Remélem lesz még folytatás és minél hamarabb újra láthatlak J

Hiányzol nagyon J

Tibike..

Róla is írtam már a blogomban , ő az a srác akit majd két éve ismertem meg msnen és eléggé bele merültönk a dolgokba de nem tudtunk találkozni és aztán szét váltak utjaink és aztán tavaly télen felkeresett msnen és újra el kezdtünk beszélgetni...

Amikor Pesten laktam  vele is összehoztuk a rég várt talit , bár azt tudni kell hogy neki az óta már van barátja. De nagyon aranyos srác , jó lelkű , gyönyörű tengerzöld szemekkel J

Sétáltunk , beszélgettünk , nagyon jó volt . Az a bő egy óra olyan hamar elszaladt hogy csak na , szerettem volna vele találkozni még de sajnos , hamarosan haza kellett jöjjek J De reménykedem hogy még őt is újra láthatom valamikor az életben , mert közel áll a szívemhez J

Az utólsó két romantikus este..

A haza jövetelem előtt , kb egy hete ismerkedtem egy kis sráccal. Aranyos volt , kis pasis és fiatal kora ellenére ( 18 ) rendkívül értelmes és művelt is. 

Az első este , amikor találkoztunk elmentünk sétálni. Séta a Duna parton , ááá az esti fények és az a romantikus hangulat.. meg adta az egésznek a köretét… Le ültünk egy  padra és beszélgettünk majd flörtöltünk. Egyre közelebb húzódtam majd adtam egy puszit az arcára és elkezdtem csókolni a nyakát , erre ő bele borzongott és olyan hirtelen reflex szerű ujjongó hangot adott ki , amitől készen lettem hogy , uuups ennyire készen lett J Aztán mivel már fáztunk , el indultunk be a városba , no meg elég későre is járt már… De még amikor csak a neten beszélgettünk azt mondta lehet amint találkozunk rögtön lesmárol… Nos ezen az estén addig még nem történt ez meg , és felhoztam neki , erre szétnézett be ment az egyik bokor mögé , és el kezdett szöszmötölni a cipőjével.. XD

Azt monja hiuhh kikotőzött, aztén mondja hogy az enyém is XD hehe. Kicsit furcsa volt számomra hogy így akarja a helyzetet megteremteni de én is le guggoltam és megcsókoltuk egymást.. Ahh jó volt… um. Lopott csók J aztán haza mentünk…

A második estén amikor találkoztunk séta volt a Lánchídon át , közben beszélgetés , be az Alter caffe-ba egy udítőre  és aztán a budai várban egy romantikus séta ááááááá nagyon durva volt az egész azok a fények , a látvány és a hangulat , meg maga a tudat hogy ott van mellettem egy srác aki tetszik is , csókolóztunk , és majdnem annyira bele merültönk hogy akár ott meg is történhetett volna a dolog , de nem történt meg.. sajna J

Nagyon szép emlékek ezek,

Sajnos rá egy napra haza is kellett jönnöm , mivel nem jöttem ki lakótársammal és anyagilag nem tudtam már megoldani hogy fenn maradjak.

Hogy leszek e még Budapesten ? Nem tudom. Nem sokat láttam abból ami tényleg maga a nagy város , és sajnos azt az életet sem tudtam élni amit ez adhatott volna. De ki tudja lehet egyszer meg próbálom még.

Az biztos , hogy a Budapesten lévő meleg élet , és az hogy nem olyan szűk látókörűek az emberek , sokkal nagyobb teret biztosít arra hogy akár én , akár a hozzám hasonló srácok teljesebb életet éljenek.

De talán engem akkor sem a város lenne az ami vonz , vagy ami ott tart vagy az az élet amit kínál , hanem azok az emberek akikkel tudom , hogy a mindennapjaimat élhetem J

Zárszó…

MOST :

Immár itthon , vidéken . Talán más fél hónapja. Nem tudom még mi lesz vagy hogyan , de az élet bizony megy tovább a nélkül is hogy azt szeretném , vagy éppen nem. Mindennap gondolatok , érzelmek , amiket kezelni irányítani kell ahhoz hogy tudjak élni a mában és hogy legyen jövőm. Be vallom nagyon nehéz és sokszor bele is roppanok, de mindig felállok.

Társkeresés ? Sajnos itt roppant nehéz egy Pesthez képest de próbálkozom. Persze az óta is csalódtam már de hála Isten sosem magamban. Nem mondom azt hogy nem visel meg , de azt hiszem túl élem.

Hogy reménykedem e hogy lesz e akit szerethetek , és aki engem is viszont szeret ?

Nos ezt nem én döntöm el. A reménykedés kb. egy az életösztönnel. Sosem szűnik meg lenni és működni bennünk. Pedig bevallom, hogy leállítanám, ha tehetném, mert sokkal könnyebb lenne olyanban nem reménykedni, amitől félek már. És úgy élni az életem, ha annak lehetne, akkor nevezni már…

Tehát röviden ez történt velem amióta nem voltam , azán majd lesz ami lesz…

Az örök boldogságban mint eszme , már nem hiszek , de talán.. szóval nem is tudom.. valamikor , valahol , talán rám is vár egy pici J

 Mindig történnek olyan dolgok amiért az embernek meging az önbizalma. Még azoknak is akik egyébként tisztában vannak önnön értékeikkel. Próbálok ismerkedni meleg srácokkal , ez úton csak mint barát , hogy ne legyen rizikós számomra... ne úgy indítsak hogy reménykedem valami többen , mert ugye minden kettőn múlik és ugye a fentiekben elmondtam hogy milyen is a meleg társadalom úgy nagy általánosságban.

 Szerencsére mostanában sok rendes és értékes sráccal ismerkedtem meg akik normálisak , már annyira mint bármelyikünk , de az mindenképpen jó hogy lelki értékekkel rendelkeznek.

Ma este felmentem a facebookos blogos profilomra és rám írt egy pszichológia tanár az ismijeim közül. Nagyon meglepett engem , mert igazán megdícsért már ami a blogomat illeti.. ami felettéb különös , hogy semmi érdek nem vezérelte és olyanokat mondott hogy csak néztem.. Pl hogy pszichológiai szemel is tökéletes... nem semmi. E mellett nem mehetek el szó nélkül a mellett sem hogy irtó helyes srác. Meg mutattam neki a normál profilomat is és rögtön azt mondta.. járnék e vele ? :) Nagyon aranyos , persze messze lakunk de ha lesz lehetőségem szívesen megismerném mert nagyon érdekel engem a pszichológia , na meg maga a srác miatt is , már a személyisége miatt :)

Igazán megnyugtató tud lenni , amikor egy idegen ember akit semmi érdek nem fűz ahhoz hogy bókoljon , még is ezt teszi és be bizonyítja számomra , hogy mind annak ellenére, hogy szinte a világgal megyek szembe pl az erkölcseimmel a világ szemléletemmel, még is jó úton járok és hogy még is csak megéri önmagamnak lenni :)

"Azt mondják: az önismeret az az orvosság, amit csak az egészségesek szednek."

Fura dolgok.. sokszor nem igazán értem magam , van hogy megpróbálok kibújni a bőrömből... de miért ? Kiért ?

Nemrég megismertem egy barátomon keresztül egy srácot, egy ideje nincsen senkim , semmilyen téren , mert egyszerűen nem ez az egytlen dolog amire most koncentrálnom kell , és túlságosan küszködős ahhoz , hogy megengedhessem magamnak.

Szóval , a srácról...

Nem az a fajta akitől érzelmeket várhatnék , egyáltalán nem az mivel nem ismertem , neki is megelőlegeztem a bizalmat amit minidg mindenkinek. Én is ember vagyok , szóval hibázok , annak ellenére hogy jó ember ismerő vagyok , van hogy a megérzéseim és a nyilvánvaló dolgokat figyelmen kívül hagyom csak mert vágyom valamire.

Ez a srác egyáltalán nem mutatott valami nagy érdeklődést , már csak azért sem mert olyan életet él , amiben nem engedheti meg magának hogy bárkije is legyen , így minden titokban folyik nálla. Csak mert tettszett belementem abba , hogy jó , tudom mit várhatok tőle és mit nem... Hát legyen!

Azt tudni kell hogy amiről itt szó van az puszta SEX. Hogy miért így mondom ? Mert az hogy valakivel lefexem , azon a néhány mámoros percen kívül nem okoz számomra különösebb boldogságot. Egyszerüen ilyen vagyok. Többre vágyom ! De van hogy engem is elviszenek a vágyak.

Szóval ezzela bizonyos sráccal majd hogy nem csak a fantáziálgatásra korlátozódtak a beszélgetéseink. Ami nem mondom hogy rosz volt , de ha már valamiről beszélünk ugye legyen is belőle valami.

Beszélgettünk , kérdezgetett , kérdezgettem. Az én kérdéseimre nagyon ritkán jött válasz.. Azt tudni kell hogy amikor a barátom bemutatott neten ennek a srácnak , nekem elmondta a barátom hogy mire is számíthatok tőle. egy ideig tartottam is magam ehhez , de ami után a srác elkezdett közeledni , mondom ok , hát legyen..

Szóval nem igazán válaszolt a kérdéseimre , ergó mit lehet ebből le venni ? Nem igazán figyelt rám , mint inkább meg szerette volna kapni amire vágyik. Rendben van jó mondom akkor félre az érzelmekkel , ami ugyan tőlem nem megszokott , de ugye engem is hajtanak a hormonok , vágyak , és gondoltam ha megpróbálom úgy kezelni a dolgot hogy jól érezzük egymás nem lesz gond.

Egyszer csak azt mondja a srác el jönne hozzám... Tudni kell , hogy természetesen ő sem itt lakik.... Majd megígérte ha tud jönni szól.. A mai napig volt az hogy szólnia kellett volna, de semmi. A jelekből pedig így utólag olvasva , nem is fog. Az a rossz ,hogy én korrekt voltam vele , minden ígéretemet megtartottam de itt ő már a második ígéretét nem tartja.

OK , ha nem képes rá ne legyenek érzelmek , de ennyit ér valakinek a saját becsülete ?

De mindegy, ebből is tanulok , nem helyezhetem a vágyaimat a józanlátásom és a jó ember ismerőségem elébe , mert valamit hiába szeretnék annak látni ami egyébként nem az. Ha egyértelműek a jelek. Bármilyen csábító is a helyzet hinnem kell magamnak.

Tudom hogy nem vagyok egy olyan típusú srác aki az ilyesmire rászorul , de ha még is megtenném , nem én leszek az aki az um " kihasznált " személy helyzetébe kerül.

Van hogy az ilyen típusú srácok vonzónak látszanak  , és annak is hiszik magukat , de hiszem , este , ami előtt álomba szenderülnek a sötét magány a hálótársuk. Ez pedig még a jobbik eset , mert van remény hogy valamikor megelégelik és tesznek azért hogy ne így legyen , bízva abban, hogy azok akikkel rosszul bántak m képesek megbocsájtani.

Nekünk pedig , akiknek vannak érzelmeik és ritka értékeik, tudnunk kell azt hogy senki és semmi nem érdemes arra , hogy feladjuk érte akik vagyunk , mert sanszosabb hogy van még olyan ember ezen a világon aki megérdemel minket és csak ránk vár.

Ezért megpróbálok , minden gyengeségem ellenére bízni magamban hogy a tükörbe nézve , a csalódottságommal és fájdalmammal küszködve , ne kelljen azt mondanom magamnak;

Nem ! Többé nem hiszek neked !

 Úgy egy éve történ , azt hiszem a téli ünnepek tájékán , megismertem az interneten egy fiút , nagyon megkedveltem , persze a tőlem megszokott hirtelen túláradó szeretettel :)

A srác akkor még talán nem is élt át ehhez hasonlót , nem tudta hova tegye az érzéseket amiket az e fajta hozzáállásom váltott ki belőle. Örült a dolgoknak , de természetesen messze voltunk egymástól. Már fogalmam nincsen meddig tartottak a dolgok köztünk de nagyon intenzív volt és meg is szerettük a másikat. 

Sajnos az akkori élethelyzetem sem engedte hogy megismerjük egymást az életben is és ő sajnos mivel nem tudta mi ez amit érez és hajtotta a kíváncsisága , mint minden velem egykorú fiút nem bírta megvárni hogy rendeződnek e a dolgaim. Amit megértek így utólag mert én sem tudtam hogyan alakulnak.

Szóval történt hogy egyik napról a másikra visszakozni kezdett , és a végén mivel hajtotta a vágy megtörtént az első szexuális élménye is , ami nekem akkor még ugye nem volt. Én szerettem volna ha ő lehet az első , mivel éreztem is iránta , és nagyon fájt akkor hogy ő mással volt. Aztán pedig e miatt el is tüntünk egymás szeme elől. Nem beszéltünk többet akkor , csak a későbbiekben ,ekkor is csak vádoltam mert igazságtalannak éreztem hogy nem várt meg.... de neki ekkor már volt valakije és az óta is sajnos :(

Aztán most egy évvel később ugyan csak a téli ünnepek táján csipog az msnem.. fogalmam nem volt kilehet az , mert annó őt töröltem , de nem tiltottam. Aztán ahogy felvettem újra láttam hogy ő az. Aztán el kezdtünk beszélgetni a mostani kapcsolatáról , megkérdezte a véleményemet és elmondta azt is hogy mennyire bánja hogy annó nem várt meg mert sajnos nem érzi azt hogy a mostani kapcsolata úgy működne ahogyan annak kell , mert annó szinte csak bele ugrott , úgy hogy nem is tudta mi az amire igazán vágyik.De mindezek ellenére nagyon tiszteli a srácot és bízik abban hogy kialakulnak a dolgaik.

De azt is elmondta hogy szeret engem , és hogyha ezzel a sráccal ugy hozná az élet hogy nem jön össze én lennék a reménye , az egyedüli akiben olyan szinten bízik hogy mindent fel tenne egy lapra azért hogy megkapja amire vágyik. Ez nagyon jól esik és szinte elfeledtet velem minden szenvedést amit annó éreztem a miatt hogy olyan hirtelen " túl lépett rajtam " mert ez az alapján amiket és ahogyan mondja egyáltalán nem így történt. Mesélte hogy sokszor elképzelte hogyan lehettünk volna akkor ha együtt vagyunk és volt hogy sírt is e miatt és azért mert nem akarta hogy mással legyek. Ő is átélte azt az érzést amikor ő mással volt , és rosszulesett neki mikor belegondolt nekem mennyire fájhatott.

Nagyon aranyos srác. Mostanában amikor beszélgetünk is , teljesen tabuk nélkül. Hiába is van valakije , mindketten vágyunk a másikra , mert tudjuk az igaz lehet. Azt mondta egy ilyen alkalommal hogy tudja hogy nem helyes dolog amit csinálunk , de őszinteséget esküdött nekem annak ideljén.

Bevallom nagyon meglep hogy ennyi idő múltán is ilyen intenzív és őszinte érzelmeket táplál irántam. De nagyon jól esik mert tudom még sem vagyok olyan könnyen felejthető , ahogyan ezt ő is mondta.

Ha úgy hozná az élet hogy lehetőségünk nyílna , én is benne látnám azt a lehetőséget ami a boldogságot rejti.

 Nos , mostanság nem sok ilyen van , de ha csak azt nézném ami rossz igen csak megnézhetném magam..... 

Most jöjjön az élet habos oldala :)

Már egy ideje végeztem a középiskolában de vannak olyan dolgok amelyek számomra is csak most válnak nyilvánvalóvá :)

Az egyik nap beszélgettem keresztanyámmal , aki annó osztálytársam volt , megjegyzem vagy más fél évvel idősebb nállam de a keresztanyám XD Nah de nem is ez a leg nagyobb , hanem hogy mondom neki hogy hiányzik egy volt osztálytársunk nekem akivel a miatt hogy elég fura módon próbálta kideríteni hogy meleg vagyok e , szóval nem voltam a legjobban.

Szóval mondom keresztanyámnak , hogy hiányzik a srác , mert azért a sok hülyeség ellenére kedveltük egymást. Erre Timi / keresztanyám / Ha te azt tudnád mennyire kedvelt téged.. És akkor elmondta nekem hogy egy matek óra alkalmával mit is mondott neki a srác velem kapcsolatban , de ő nem mondhatta el nekem .... Elég zavarba ejtő dolgot mondott neki.... hogy jó lenne velem ezt meg azt tenni XD

Eléggé meglepődtem , aztán ugye terveztem hogy írok a srácnak sms-t hogy megtudjam mi vanvele... Meg is tettem :) 

Ez után este felhívott és elkezdtünk beszélgetni a régi dolgokról és arra jött ki a lépés hogy elmondtam neki hogy igen én meleg vagyok... Na nem azért hogy na akkor bumm bele , legyen köztünk valami hanem , mert úgy éreztem ki érdemelte már a bizalmam. 

Elég jól fogadta a srác :)

Nagyon rendes volt , persze el kezdett mentegetőzni hogy ő nem meleg meg ilyesmi , jelezem ekkor semmi arra utalót nem tettem neki , bár annyit mondtam hogy hiányzott :)

Azt pedig ugye nem mondhattam el neki hogy a Timi elmondta nekem amit annó ő mnodott neki  :)

Ez után elköszöntünk és majd még beszélünk alkalom adtán :)

 Egy jó ideje nem írtam ugyan is úgy éreztem hogy nincsen miről. Rengeteg dolog van amit fel kellett dolgoznom , át kellett gondolnom. Ami óta vége lett Bábuval ami igaziból el sem kezdődött , legalább is benne nem , az óta nem igen küszködöm senkivel.

Most ott tartok hogy próbálok a kis életem rendezgetésére koncentrálni és végre elkezdeni élni.  

Van egy két olyan ember akiben megpróbálok bízni , um segítő szándékú " idegenek ". Senkit nem terhelek a problémáimmal ha el is mondom bárkinek is , hogy hogyan érzek vagy mi történt velem , pusztán azért , hogy megismerjenek . Jó lenne ha ilyen célbol  jó dolgokat mesélhetnék de sajna mivel nem sok az a jó ami történt/történik velem , ( egyelőre... ) max ezeket tudom elmesélni és aki igazán nyitott arra hogy megismerjen nem a problémától összeroskadt srácot látja bennem és nem azt akit sajnálni kell , hanem az érző szívű , vidám , jóra és szépre éhes normális srácot

.

Sajnos még mindig rengeteg csalódás ér , és főképpen a sajátjaim felől. Úgy érzem nem számíthatok senkire sem. Ami pedig a legrosszabb, nem azért mert akármit nem adnak meg vagy hasonlók , hanem mert a leg alapabb dolgokat sem ami a törődés és a szeretet. 

Mindenki csak önmagával van elfoglalva , csinálják a kis hülyeségeiket és hogy közben én mit élek át, igazándiból észre sem veszik.

Egyre inkább immunis leszek az ezen fajta hatásokra. Lassan megtanulom hogy csak önmagamra számíthatok. Próbálok küzdeni , de így egyáltalán nem könnyű. Elég sűrűn elkap egy érzés. Mégpedig a végtelen magányosság érzete.

Ahogy körülnézek a családban, nagyrészt csak marják egymást a párok. Ilyenkor elgondolkozok... Ha tudnátok mit meg nem adnék azért hogy legyen valakim , és ti pedig nem örültök annak hogy valaki mellettetek áll ? Ilyenkor nagyon igazságtalannak érzem ezt az egész helyzetet amiben vagyok. Igazán nem ezt érdemlem!!!!

Van hogy annyinak is örülök , ha msnen rám ír egy barát aki talán messze van tőlem de még is érdeklődéssel figyeli azt amit mesélek neki , mert tudom kíváncsi arra mi is van velem. Azért milyen fura dolog ez.... ?

Van hogy egy idegent jobban érdekel a mivoltunk mint azokat akik nap mint nap körülöttünk vannak. Van , hogy az akik a szüleink fele annyira sem ismernek minket , mint ahogyan az a bizonyos " idegen " aki alkalom adttán msn-en ránk csipog. 

Remélem hogy hamarosan elkezdhetem a saját életemet minden bajt hátra hagyva , tudni azt hogy van reményem arra hogy megtaláljam azt a valakit aki csak értem él és én csak érte.

 ELKÉSZÜLT A FACEBOOK PROFILOM :http://www.facebook.com/profile.php?id=100001882042349 , http://www.facebook.com/pages/Patroklosz-egy-meleg-sr%C3%A1c-blogja/215905165128435 Aki itt szerezne rólam tudomást , JELÖLJÖN :D

 Úgy két napja eszembe jutott , ha már az a célom hogy segítsem egy kicsit a meleg skacokat, hát beregisztrálom a blogomat a facebookra . Nos ez így utólag is nagyon jó ötletnek bizonyult mert ugye tudjuk hogy melegek vannak ám dögivel. Elég volt egy srácból ki indulnom aztán sorra jöttek a jelölések. Ugyan van egy reklámfogás Egy helyes pasi arcképét tettem ki , persze erre rögtön rá is kaptak a skacok :) Az adatlapomra ki írtam hogy nem én vagyok az , de sok srácot fel kell világosítsak. :)

A blog profilomat a facebookra kizárólag azért hoztam létre hogy segíthessek. Szerencsére kaptam visszajelzéseket. Nagyon sok érzés magukénak tudnak és mivel sokszor önmagamat is megpróbálom megérteni itt a blogban , ezért talán ők is könnyebben átgondolják a dolgaikat a saját élethelyzetükbe áthelyezve. Ezen kívül ugye vannak a meleg társkeresők.... Rengeteg arctalan és valótlan profillal. Nos ezen keresztül jobban megismerhetek srácokat és már most van egy néhány aki rendesnek igazán rendesnek tűnik és nem mellesleg helyesek is. Természetesen én inkognitóban maradok. Bár kétségtelen hogy lesz egy pár személy akivel megismerkedem majd.. jó és tartós barátság reményében és ha netán akar valami több.. majd alakul. de tanultam, csak is a való életben. Két nap alatt túl vagyok az 100 ismerősön is. Folytatom tovább... és a satisztikák szerint elég jól látogatott a blogom is.

Ismerkedés élőben :)

A napokban megismertem két helyi meleg srácot. Nagyon rendesek. Ők egy pár. Vannak számomra különös dolgaik , de ennek ellenére a rendkívül normális fajtába tartoznak. Jó volt velük megismerkedni. Remélem sokáig fenntartható lesz ez a barátság :)

/ És bár búcsút kellett vennem a kis szerelmemtől , sosem fogom elfelejteni /

 A zene rengeteget segít , ha nem lenne sokkal nehezebb lenne. Mostanában ha nem is lesz annyi írni valóm , zenében fejezem ki az érzéseimet ami mostanában elég hullámzó , de legalább annál színesebb lesz a zenei paletta :D

‎"Régóta érzem, hogy elveszítelek,
Én már semmit sem tehetek.
Elfordultál tőlem, máshol jársz,másra vársz,
Próbálom megfogni a kezed, visszahátrálsz.
Szívedben más él, egy újabb érzelem,
Nem tehetek mást, kezed elengedem. 
Könnyes a szemem, magam maradok,
Erősnek látszom, belül mégis meghalok."

 A napokban szerzett egyik ujdonsült barátommal beszélgettem .... már jó pár napja ismerkedünk szeretett volna látni webcam-on is . Nem szoktam mutogatni magam , no de mondván... barátság , igazán nincsen jelentőssége ki hogyan néz ki. Épp fürdés után ültem a gép elé , na persze ehhez hozzá tartozik hogy az egyik közösségi oldalon már látott engem képekről , szóval volt , lehetett elképzelése... na de folytatva.... fürdésből tértem vissza és volt egy ilyen elszólása... Ne izgassam :O xD

Meglepődtem és viccesnek ia tartottam a helyzetet :)

Nah mindegy... bekapcsoltam a kamerát , hozzáteszem az utóbbi időben kissé megviseltek magánéletem csalódásai... feljött néhány kiló , tehát az arcvonalaim már nem voltak olyan élesek mint a rólam látott képeken.

Aztán ahogy látott ez feltűnt neki és meg is kérdezte.. és elkezdett tanácsokat adni hogy és mint és hogy legyek olyan mint a képeken... Viccesen megjegyeztem hogy nem leszek  mert még akkor elhappolnak előled...( nem mintha egyéb máson kívül mint barátság , szerette volna tőle mást ) erre ő.... -Akkor vigyenek.... 

Hmmm! Furán nem esett jól de így utólag végig gondolva csak azért mert más embernek gondoltam. Nem rossz ember , de vannak rossz tulajdonságai amihez ilyen olyan , talán magánéletében történt sérelmek miatt ragaszkodik. Elmondtam neki hogy ez a dolog most miért nem vette ki jól magát , mert néhány perces kínos csend következett ami után

Elmondtam neki , hogy nem esett jól hogy így nyilvánult meg . és nem azért mert nem tetszettem , hát istenem ilyen van.... ez ízlések és pofonok kérdése .. ahány ember annyi fajta ízlés világ. De mivel köztünk csak barátságról volt szó... nem is értettem.

Ami után ezeket elmondtam neki ... viccesen el kezdtem cukkolni hogy akkor már nem leszek a pasija mert nem vagyok az esete.. és erre azt mondja ha olyan leszek mint a képen , akkor ... majd... És valamilyen szinten sértve érezte magát hogy megszóltam e miatt mivel ő ugy gondolja hogy volt egy / szerinte / " jó pasija " és annál nem adja alább.. 

Én elmondtam neki hogy ez egy baszott nagy felszínesség.... mert nem mondom azt .. hazudik az az ember , aki először nem a külső alapján ítél , de az a melegeknél még jellemzőbb csak valami eltorzult álomvilág felé sajnos. Sok meleg még csak baráti szinten sem áll le más melegekkel akik nem tetszenek nekik külsőleg , vagy ami rosszabb szóba sem áll olyannal. Nos ez már magát az embert jellemzi. Köszönöm én az ilyen emberekből nem kérek. És ha ez Budapest , és a meleg világ akkor inkább abból sem.. Bár van kivétel minig.... mint például az én már amlített fogadott báttyóm , aki ugyan kinézete alapján megtehetné hogy ugy tegyen mit sok agyatlan mű buzi. De még is ember és szíve van.

A beszélgetés közben rá jöttem , hogy ugyan miért kellene engem bántson az hogy épp nem tetszettem.... ugyan...!!!! Én soha nem akartam és nem is akarok megfelelni senkinek , főleg meg nem az alapján ami mások vágy álma. A sok meleg épp ezért olyan magányos .. mert rettentően és már szinte gusztustalan módon felszínes. Elképzelnek egy ideált aki után életük végéig futnak és közben megöregszenek és már az utánnuk következő meleg generáció észre sem veszi őket pont a miatt ami miatt ők annó hibáztak. A meleg világban pedig ha azt mondom ... 30... az már öregnek számít. 

Jó lenne végre felébredni! Aki meg tulságosan jó pasi... hogy már szinte hihetetlen... elárulom jó ha gyanakszik az ember ... mert vagy egy giggoló , akinek a szíves sosem lesz a tiéd , vagy pedig valami fincsi vírussal fertőzött vagy pedig egyszerűen nem komplett vagy agyilag vagy egy érzelmi roncs. ezeket elmondtam az uj barátomnak... és megnyugodtam de egy dolog akkor még nem fogalmazódott meg bennem amit aztán le kellett írnom... mert ugy éreztem hogy nem kellene illúzióban élnie , attól függetlenül hogy ő ezt a felszínességet jónak ítéli meg és teljesen meg van barátkozva magával. Mondván ő nem adja alább.

A gondolatmenet , pedig a következő:

 "azt mondtad hogy hosszu ideig jó pasid volt és hogy nem adod alább... tegnap ez elgondolkodtatott .. hogy és mi lett volna hogyha csak egy kicsit is más az ízlése a te un. " jó pasidnak" aki szerinted az volt...

És mi van ha ő nem talát téged um " jó pasinak"? Ez innen is látszik hogy mennyire ízlések és pofonok dolga... nem gondolnám hogy te az a tipikus , nagy általánosságban vett jó pasi vagy.... de ezt is ki határozza meg ugyan? és mi alapján ? saját egyéni izlésvilága szerint és szóval az mindenkinek más és más.

Ezért baszott nagy energiapazarlás a másnak való megfelelni akarás.. mert míg arra az utra lép az aki épp valakit akar... a végén elveszti önmagát, és csak egy olyan egyszerű és a leg átlagosabb senki lesz , amitől az előtt hogy elkezdte, annyira félt......

Úgyhogy áááh inkább soha ne kóstoljak bele a melegek világába ha az arról szól hogy elveszítsem önmagam és olyan akarjak lenni mint mások... és míg azon törekszem hogy egyedi legyek... annál átlagosabb és olyanabb leszek mint akárki más aki egyébként azt hiszi hogy ő egy valaki."

Minden nap tanulok valamit amiből építkezek és bármi kétségem akad önmagammal szemben újra magamra találhatok a nélkül hogy meg akarnék feleni és valaki más bőrébe akarnék bújni.

 Tegnap szörföltem az egyik közösségi oldalon. eszembe jutott ő , és rá kerestem. Szerencsétlenségemre meg is találtam. Volt egy közös ismerősünk , akit én már nyár óta ismerek, ugyan nem személyesen , de ennek ellenére túlságosan is jól.

Ez a bizonyos közös ismerősünk mint ember nem mondható hogy rossz lenne. Az egyetlen gond vele hogy nagy szívtipró , és az a típus aki nem horgonyoz le egy valakinél könnyen , és kellenek neki a hódítások , trófeák.

El kezdtem kérdezgetni ezt a srácot , hogy honnan ismeri az én kis szerelmemet ... Mondta... az egyik társkeresőröl. Kérdeztem tőle és milyennek találja. Azt mondta aranyos... Hmm ok... mondom akkor jó , de csak óvatosan vele , mert ha megbántja nem leszek vele jóban.... Erre ő azt mondta jó akkor majd óvatosan dugja meg. :S

Mivel lényegében ezt a dolgot nem kellett volna megcselekednem , írtam a srácnak egy smst hogy ne haragudjon.... de azért kérdezősködtem , mert ismerem ezt a srácot aki a közös ismerősünk és tudom hogy nem igazán számíthat tőle komolyra és hogy nem szeretném hogy csalódjon.

Aztán este írtam neki a közösségi oldalon , aztán pedig msnen beszélgettünk.

Elmagyaráztam neki hogy mit és miért tettem. Lényegében megbocsájtott mert tudta hogy azért tettem mert szeretem és féltem. De egyszer csak megkérdezte ... hogy és... egyébként mi van ha ő is csak sexet akart volna attól a bizonyos közös isminktől ?

Megfordult ez is a fejemben , de inkább elkergettem a gondolatot , mondván ő nem lehet olyan. említettem neki hogy ez a bizonyos közös ismi.. azt mondta rá hogy aranyos... Hmmm :S Örült neki és monta ... szerintem is. :O 

Nem tudom , elég durva dolgok ezek... Távol vagyunk , nem akarom és nem is korlátozhatom semmiben... 

A beszélgetés végén , minden irónia nélkül azt mondtam neki , akkor jó ismerkedést... Erre ő hát így hogy ezt mindig mondom , valószínű hogy nagyon jó lesz.

Én sem vagyok szent.. vég szükség esetén ha sex kell és besokallok , lehet hogy én sem habozok megtenni , és nem is hibáztatnám ezért.

Csak az esik rosszul hogy annak ellenére hogy szóltam neki még mindig kell neki ez a srác...

Talán igaza van , nem ismerem minden arcát , bár nincsenek illúzióum . Még a leg fehérebb rózsának is fekete az árnyéka. 

De ez a lehetetlen helyzet teljesen elkeserít. Még csak esélyem sincs hogy küzdjek azért hogy az enyém lehessen , és el kell viselnem hogy ő közben mást akar , annak ellenére hogy érez irántam.

Ma este találkoznak... elmondtam a srácnak hogy miért is haragszom rá , bár lenyegeben nincs okom rá... de tök hidegen hagyta... a gáz csak az hogy ő csak egy ujabb numerát fog veszteni.. én pedig azt a srácot akit tiszta szívemből szeretek... de ha így kell történnie , hát legyen !

Nincs igazsága a földön !!!!!

De ha meg fog történni az aminek kell , és aminek nem kellene.... el kell veszítsem

 Rég óta nem írtam.... van hogy nincs miről. Természetesen ez idő alatt is küzdöttem az érzelmeimmel. Az én kis drágámmal ritkábban beszéltünk. Volt hogy egyszer ki is buktam és rázúdítottam minden csalódottságomat is. Volt egy kis szünet. Nem beszéltünk msn-en sem. Aztán közeledett a születésnapja. Felköszöntöttem sms-ben. Másnap pedig este beszélgettünk, ez úttal nyugisan. Nagyon jó volt. Így az ünnepek közeledtével minden ember egyre vágyik szeretni és szeretve lenni. Egyem meg, felvázolta nekem hogy ő is vágyik erre. Olyan áthatóak voltak a szavai sugárzott belőle hogy meggyire vágyik rá hogy szeressék , a fura az egészben az volt hogy nekem mondta. Olyan volt mintha titkon azt suttogta volna nekem , szeress. Semmire nem vágyom ennél jobban de sajnos a távolság közénk áll. De fogalmam nincs. Ez tényleg valami különleges és örök. Néha akarva , néha pedig akaratlanul . de biztosítjuk egymást arról , hogy ha keresnénk is mást , csak azért mert másképp nem lehet. Titkon pedig , még ha van hogy nem is valljuk be magunknak de szeretjük egymást.

Tegnap előtt beszélgettünk. Azt mondta velem álmodott az nap este amikor  a születésnapja volt. Kérdeztem tőle hogy mit... de érdemleges választ nem adott.. Aztán ahogy kérleltem , mégis csak elárulta nekem, de ezzel a felvezetéssel.... Biztos vagy benne hogy hallani akarod? erre én- Igen , persze! Tudta , hogy amit írni fog fájhat , de ami nagyobb bizonyíték számomra hogy olyan érzelmeit árulta el ez által ami elől menekül , mivel ebben a helyzetben nem valósulhatnak meg és neki legalább annyira rossz mint nekem.

Elkezdte írni.... 

Legalább 2 percen keresztül írta... izgatott voltam mit fog írni... aztán ezt írta.

amire emlékszem, az annyi, h végre találkoztunk. feljöttél pestre, és vhol ott taliztunk ahol a 4-6-os jár, szal' a nyugi lehetett, és hideg volt, de sütött a nap, te kabátban voltál, én meg csak egy polóban és nagyon örültem neked, puszilgattalak meg ilyenek, és az volt a fura, h nem is te voltál. mármint testileg nem, de tudtam, h te vagy, csak vmi számomra ismeretlen fiú volt ott...és aztán....húztalak magammal, h viszlek haza a családhoz, erre mondtad, h nem, nem jössz, mert hogy várnak téged, megnézel egy lakást és ideköltözöl, de nem akarsz velem többé talizni, pesten fogsz élni, de nem akarsz és jött a villamos és felszálltál rá, én meg bámultam...és vártam, h leszállj, de nem...

és aztán sztem' felébredtem

Ami közben olvastam , elsírtam magam.. ennél szebb vallomás még nem kaptam , még ha nincs is kimondva... aztán pedig egyszerre sírtam és nevettem. Mert fájt hogy szeretjük egymás és mégsem lehetünk együtt , de közben boldog is voltam hogy így érez irántam... Ami fura mert számomra ez még mindig annyira hihetetlen , hogy csak egy kicsit is gondol rám.

Még a beszélgetés közben , gondoltam arra hogy megkérdezem tőle , hogy szeret e még egy kicsit.... De kérdezés nélkül mondta úgy , hogy nem is kértem ; - "szerizlek ám".

Ahogy beszélgettünk azt mondtam neki. -Mindig a szívem csücske maradsz. Megkérdezte miért is? :) Nem tudtam neki megfogalmazni , és most sem tudom leírni... de azt mondtam neki , - Tudod te... Azt mondta - Igen .. csak jobb hallani... de őrízzük a titkunkat mindketten.

Jajj egyem meg , van hogy titokban ő is lehetetlenkedik , tudja hogy hiába megyünk mélyebbre minig egyre jobban fáj. De van hogy nem bírja és ő is szeretné hallani.... pedig tudja jól .. Meghalnék érte :)

Nem tudom mit hoz még a jövő... de akármi is lesz , ha csak egy fél órára is , és ha csak rajtam múlik , valóra váltom az álmunkat:)

 Egy valamit meg kell tanulnom , a szeretetet adhatod önzetlenül , és feltétel nélkül de semmi képpen nem mintha az természetes lenne. Mert az a szeretet értékes lehet , de annak akinek szánod , teljesen értéktelenné válhat.

Fogalmam nincsen mikor nyílik meg újra a szívem , magamat ismerve nem kell sokat várnom , de el kell fogadjam hogy nem tehetek mindent ennyire feltétel nélkül az én érzéseimet háttérbe szorítva és megelégedve a legkevesebbel. Engednem kell hogy az adott személy kiérdemelje, mert másképp vagy azt hiszi hogy ez természetes és ez neki jár , a végén pedig nem fogja tudni értékelni , míg én ott állok értetlenül hogy miért nem , vagy pedig teljesen elértéktelenedik számára. Fura dolog és sosem gondoltam volna hogy ezt valaha én fogom mondani , de szeretni is okosan kell . Az észt és az érzéseket valahogy sosem tudtam egy lapon említeni , de el kell fogadjam , ha nem akarok folton pórul járni hogy ezek bizony csak együtt adják , adhatják azt amire vágyom.

A holnap már másé , mégpedig az enyém. Megpróbálok most már magamra koncentrálni , minden féle téren. 

Elhiszem hogy minden jobb lehet , csak akarnom kell. :) Én pedig így akarom. Így lesz.

SZABAD VAGY !

 Úgy volt hogy barátok maradunk Bábuval... Persze én ezt nem bírtam ki , mert az érzéseim iránta jóval többek voltak , mint amit egy barát iránt lehet érezni. Ami óta barátok voltunk , kb három alkalommal beszéltünk , de minden beszélgetés vége az lett hogy nem bírtam magammal és folyton a " lehetetlenről" próbáltam győzködni. Hogy mi lehetnénk egymásnak...

Ő is szerete engem , de a távolság olyan nagy hogy nem tudunk vele mit kezdeni... Tegnap előtt odáig jutottunk hogy , harcolt az érzései ellen , és olyat mondott amivel megbántott , csak hogy , elhitesse velem és magával is hogy mind az ami történt nem volt. De ami után látta hogy ez nekem mennyire rosszul esik , megtört a jég és ő is engedett az érzéseinek..... Az nap hajnalban már fáradt volt és abban maradtunk hogy , leszünk egymásnak és egyikünk sem fogja vissza az érzéseit....

Másnap abban a reményben voltam hogy megint úgy lehetünk mint az elejétől , hogy szerethetem és szerethet. De tisztáznunk kellett hogy is állunk. Tudtam hogy baj lesz abból ha megbeszéljük ezeket a dolgokat. Azt mondta hogy ugy gondolja , mivel távol vagyunk , legyünk igy egymásnak és ne tünjünk el , mert nagyon megszeretett és nem akar elveszíteni. Ezzel én is így voltam , de ami után mondta hogy , ismerkedik és hogy ne tartozzunk egymásnak beszámolóval, tudtam hogy már semmi nem lesz olyan mint régen.

Nem bírtam volta ki hogy ne kérdezzek rá , kivel , hogy , mikor , és ő pedig ugy érezte volna hogy megcsal , hol ott semmi rosszat nem tesz.

Elengedtem. Így legalább ő boldog lehet. Neki van esélye boldognak lenni , akkor miért keltenék benne bűntudatot , amikor semmi oka rá. Amit nagyon bánok , hogy soha nem érinthetem , sosem érezhetem az illatát , sosem csókolhatom.

Lassan felfogom , és elfogadom amit az élet nekem szánt , amit folyton bizonygat....

nem tudom hogyan lesz ez után, biztosan érdeklődni fogok még iránta , hogy van .... De talán ez lesz a legtöbb amit róla tudni akarok... A többibe inkább bele sem gondolok. :(

 Ááááá utálom ezt az érzést. Amikor minden semmilyen. Minden mindegy és legszívesebben még azt sem érezném amit érzek , pedig az is csak a semmi.

A mai nap is úgy indult hogy csak na... nem elég hogy a szerelmi életem folyton olyan baszottul lehetetlen , még az itthoni dolgokkal is folyton csesztetnek. Hogy mi van most? Úgy őszintén? Hát elegem. De az nagyon. Kiábrándult vagyok és elfáradtam. Ma venni akartam magamnak valami nekem tetszőt , mivel nem jött össze hogy talizzunk sráccal erre apu bevágta a nagy ászt hogy én költekezek , neki meg nem futja semmire. Na fogtam a pénzt és , irány. Úgy elköltöttem 13 ezer forintot , hogy még egy kiscsokit sem vettem magamnak. De mondjuk ami jó hogy fő részt húgomnak unokahugomnak és anyuéknak vásároltam. Jó , lehet hogy csak dacból. De legalább nekik jut valami... Egyszerűen semmi nincsen ami boldoggá tenne.... 

Most egy olyan időszak fog következni amiben eléggé magamba fordulok.... talán majd ha elkezdenek rügyezni a fák , a szívemben is kitavaszodik.... Nem tudom... de ami biztos hogy most elegem van , elfáradtam. ha pedig belegondolok hogy jönnek azok a csodás napok , amiket ünnepnek neveznek egyesek. Ááááááááááá inkább bele se gondolok. Egyedüllét , magány.... stb . stb

SEMMI KEDVEM ÉLNI.....

Eljött az este , 22:00. Körülbelül ilyen tájt szoktuk elkezdeni a hajnalokig tartó érzelmektől fűtött csevejt. Hmmm és már is a múltba révedek.... Hát tényleg vége. Nem jött. Most már tengernyi ideje van.... Remélem megéri neki... Olyan gyorsan történt minden , még is annak ellenére hogy rosszul estek dolgok , hiányozni fognak azok az esték...:) Talán jobb ez így. Részemről is nagy törést okozott az ahogyan utolsó alkalommal megnyilvánult nekem. Azt hittem hogy ő is mindent megtenne... Fogalmam nincsen hogyan alakult volna hogyha közelebb lakunk.... Jó srác , tényleg az.... minden jó és rossz tulajdonságával. De a nem akarásával szinte már nem csak önmagát , hanem engem is meggyőzött hogy ne bánkódjak miatta. Ennek ellenére természetesen ez nem így van , mert tudom hogy ha megvan a közeg meg tudom győzni arról hogy nem kell félnie a világon semmitől. Ha az a lépése tudatos hogy mindenkit arról akar meggyőzni hogy neki mennyi hibája van meg hogy miért küzd akárki is a szerelméért, remélem rájön arra hogy így csak magát ítéli rabságra. A saját félelme fogja bezárni , akit ő teremtett meg és ruház fel szinte már emberi tulajdonságokkal.

FORDULAT 

Két perce jött fel msnre. Nem ír , nem írok.... szívesen rá írnék de mit írnék neki? Nem fogom győzködni újra. Vagy mondjam neki azt hogy szeretem ? Az úgy sem jelent számára semmit. Hmmm... ezentúl csak úgy leszünk , egymás msn-jén?

Milyen fura.... Álmok és vágyak ... érzelmek tömkelege válik semmivé. Ez tényleg minig így történik?

Nem! Biztosan nem.. Én nem hiszem ezt el... Fogalmam nincsen... Írjak neki? ne írjak?.... Hmmm! Ok nem hazudtolom meg önmagam. Írok. De már most érzem hogy megfogom bánni.

A FORDULÓ PONT

Huhh , nos úgy látszik fejlődök.... sikerült a barátja maradjak :) Igaz hogy még érzek iránta , de ha tudom hogy mi lehet és mi nem , majd enyhülni fog .... így legalább nem lesz bűntudata és  tovább tud lépni. És közben megnyugodtam , mert azt amit mondott hogy már nem is lenne velem, elhamarkodottan jelentette ki.. ez úttal azt válaszolta mi lenne ha lehetne..és egy óvatlan pillanatban azt mondta kincsem... tehát ha az élet megadta volna .. sanszos lenne a dolog.

Nem mondom , ahhoz képest ami volt , tenyleg nagyon rosz hogy egy egyszerü szia volt az elköszönés.. De így van ez rendjén :) A kevés igaz barátom közül , megint lesz egy igazi , egy újabb értékes ember...

És remélem hogy létezik valaki akinek én leszek az akiért mindent megtenne , és akinek én vagyok az élete....

Ha tetszik a blog , MENTSD EL A KÖNYVJELZŐT és térj vissza !

 Tegnap este , ami után kijelentkezett msnről , még küldtem neki egy búcsú smst . De egy dolog volt ami nagyon rosszul esett tőle. Azt mondta hogy ezek után már nem is lehetne köztünk semmi. Nem tettem semmi rosszat úgy érzem, küzdöttem hogy ne győzze meg magát hogy nem lehet köztünk semmi és rossz néven vette hogy az nap sok smst küldtem neki. De még igy is nekem lett igazam sajnos , ugy érzem ha tettem ha nem akkor is így lett volna.

A mai napom olyan semmilyen... Semminek nincsen értelme. Sírni? Már azt sem tudok.... Sokat gondolok rá , és arra amit mondott... nagyon bánt. Tényleg ennyire nagyot hibáztam azzal hogy küzdöttem ?

Áááá nem értek én már semmit. Elbucsuztam de nagyon nagy veszteségnek élem meg. Olyan rossz érezni ezt a semmilyenséget.... Na de.. majd csak lesz valahogy. A fő hogy ő meg tudta magát nyugtatni hogy mi és miért nem.... Nem értem én már ezt? Mit lehet és mit nem , és a sok miértet....

Sajnálom nagyon hogy ilyen könnyen feladta.. Egy kicsit sem küzdött :( De ha így kell lennie , hát legyen... Ami tőlem tellett , mindent megtettem.

"Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs."

/ Született feleségek /

 Félelem! Mi ez az érzés ? Mi ez , aminek annyian és annyiféle képpen hódolunk ? A leg fontosabb kérdés pedig az hogy miért? Ez lenne a természetes ? Félni , egész életünkben ?

Komolyan mondom hogy én ezt nem értem. Csak én lennék ennyire hülye ? Miért merek kockáztatni ? Én is annyiszor csalódtam pedig , de hogy a félelem megdermesszen azt sosem hagynám. Egyszer megtörtént velem és nagyon pórul jártam. Elfogadni azt hogy nincsen remény? A legszörnyűbb dolog ami történhet. sokszor azt szeretném hogy többé ne reménykedjek , de nem lehet leállítani. Továbbra sem félek... Kár hogy az érzelmek terén sosem lehet okos az ember...

EZT A BEJEGYZÉST AZ (" ÉN " ) BÁBUMNAK AJÁNLOM:

Kérlek ne hidd, tudom én is hogy sokat lehetetlenkedtem ebben a dologban és igazad volt abban is hogy nem lett volna egy ideális dolog. De hittem hogy a szerelem mindent legyőz. Továbbra is ezt hiszem , itt annyi volt a gond hogy , nem voltak ideálisak a körülmények,és hogy a félelem erősebbnek bizonyult. De hiszem ha közelebb vagyunk egymáshoz minden olyan lehetett volna mint ahogy azt megálmodtuk. Remélem ,ha csak egy kicsit is fáj hogy elvesztettél, megtanulod hogy ne félj többé.. Ha már tanulópénz lettem , legyen érteleme.

Kívánom hogy legyél nagyon boldog és találjon meg az a szerelem , amit mi egymástól már sosem kaphatunk.

Egy kis bűbáj, remélem segít.

"Bezárva, tele félelemmel , a pánikom egyre nő míg legyőz. Távolodj el tőlem, hogy jussak lélegzethez. Távozz félelem , ereszd el szívem !"

( Bűbájos boszorkák )

 I LOVE YOU

 A tegnap elötti napról nem tudtam írni mert sok dolgom volt. Tegnap este és ma hajnalban , beszélgettem az én kicsimmel , nem sikerült meggyöznie a barátnöjét hogy segitsen nekünk találkozni és együtt lenni... ez a dolog fel ébresztette benne a realitást és elgondolkozott hogy köztünk ez lehetetlen bár szeret. Teljesen megértem ...  igaza van. Az élet kicseszett velünk. Nem hiszem hogy folytatom tovább a blogom mert nem tudnék semmi szépet írni , de lehet hogy folytatom.... Őt továbbra is szeretem... ő is el fog engem felejteni , mint mindenki más... de nem is kívánhatok mást... Azt kívánom az én " MOSZIM " boldog legyen..... a beszélgetés végét nem irom le mert már nincsen értelme.... Csak azért nem törlöm a blogom hogy mindenki levonhssa a tanulsgágot... Én levontam.  

Üzenet  TUDOD MIT MONDAM NEKED DRÁGA... EMLÉKEZZZ!

SZERETLEK

 Ma délután bekapcsoltam a tv-t , semmi extra célom nem volt, kapcsolgattam . aztán láttam hogy megy a Gray's kilinika . Felfedeztem benne , hogy mintha két srác közelebbi kapcsolatban lenne mint az átlag :) Na persze megtaláltam a meleg oldalt . Az egyik srác beteg volt , halálos beteg , épp életmentő vagy/ vagy műtét előtt állt . A másik srác természetesen szerette őt. Mindketten katonák voltak , a beteg srác apja nem nézte jó szemmel hogy , a másik srác um " megkörnyékezi a fiát. A Beteg fiú pedig hogy az apja kedvére tegyen aki szint úgy katona , nem engedte saját magának sem és a szerelmének sem hogy őszintén kimutassa érzelmeit aggodalmát.

A srác kezelője Meredis Gray volt aki , csak hogy orvoskollégája akit szeret ne lássa fájdalmát mert más nővel van , inkább elküldte őt a másik nővel. Miközben hogy feldolgozza szerelme " elvesztését" pszichológushoz járt. Mind e közben együtt dolgoztak a srác életének megmentésén. És mindketten tudták hogy amit egymásból kihoznak csak jó... A srác állapota sajnos romlott... Meghalt :(

Meredisz , beszélgetve pszichológusával , ezt a napot jónak ítélte meg miközben látta hogy "meghalt egy szerelem" , és e közben nem akarta észrevenni hogy a saját érzelmeit is halálra ítéli az által hogy nem küzd , hol ott nem volt reménytelen a helyzete kollégájával.

Elmesélte pszichológusának , haldokló srácot hősnek tartja , azért hogy az édesapjának ne fájjon hogy meleg , inkább a halálos ágyán sem engedte hogy érzelmei kiteljesedhessenek... Erre a pszihológsa az asztalra csapta a paírokat és dühösen kérdezte Merediszt...! Maga szerint ez a nap jó volt ? - Igen , mondta Meredisz és közben el kezdett érvelni a félelmei kiváltotta sületlen gondoloatokkal , - a srác hős volt , feláldozta magát , nemes tettet vitt véghez. Ami közben észre sem vette hogy a tragikus történet az ő életében is véghez megy. Erre felháborodott... -Azt mondja gyáva vagyok ? A pszichológus megkérdezi , - Maga mit gondol Meredisz ? Erre dühösen kiment az ajtón  az érzelmeitől félő lány aki semmire nem vágyott jobban mint hogy azzal legyen aki szereti és aki őt is , viszont.

Nos , hogy miért fogott meg ez a történet? Mert rám annyira jellemző és megint csak engem igazol... Hiba tűnnek helyzetek , érzések , szerelmek lehetetlennek , sosem fogom feladni csak hogy valakinek , valakiknek kedvezzek és közben elfogadjam hogy az élet és mindenki más az áldozat szerepében szeretne látni.

Mindig küzdeni fogok az érzelmekért , a szerelemért. Hogy velem soha ne történhessen meg hogy majd ha eljön az a bizonyos vég , meg kelljen bánnom.

Ez az amit mindenkinek , minden felelősségem tudatában ajánlhatok.

KÜZDENI , KÜZDENI és KÜZDENI !

 Tegnap egész nap olyan furán éreztem magam , nagyon nyugtalan voltam , a szokásosnál is jobban , mire elértem a délutánt , szinte készen voltam.. Nem igazán értettem mi van velem. Napközben két smst is küldtem az én egyetlenemnek.... Aztán nlztem este a tv-t és jött az sme hogy nemsoká jön hozzám :) Feljött msnre :) Szinte az első szavából éreztem hogy valami baj van , elmondta hogy nem tudta elintézni egyelőre a talit , és sajna a legjobb barátnőjében úgy érezte hogy csalódott. Kb hogy ezt éreztem én is egész nap hogy nem érzi jól magát . Neki is fontos lenne már hogy találkozhassunk , mert már nagyon mély érzelmeket táplálunk egymás iránt , amit mindketten megszeretnénk élni már :) Megkérdeztem tőle hogy mi baj volt a barátnőjével , elmondta de megnyugtattam hogy , a helyzet valamelyest természetes.

Ez után elmeséltem neki hogy egy ismerősöm , jósolgat hogy hogy mi lesz a táv miatt , meg ehhez hasonlók. Tudom az ő gonodlatain is átfutott ez már , de mondtam neki hogy ha mi úgy érezzük hogy kellünk egymásnak akkor az sem lehet gond és idővel megoldjuk. Sajnos azt hiszem hogy ő még most kezd szembesülni azzal hogy lesznek nehézésgek de megpróbálom benne tartani a lelket hogy segítsen nekem ő is ha akar engem , ha ő úgy gondolja hogy értem , értünk megéri.

Wie will survive ;)

Akármi baj van megoldjuk , ez volta az első " akadály " amit lényegében jól vettünk. Szeretném ha számíthatna rám, mint barát , pár és minden olyan ami támasz lehet annak a számára akit tiszta szívünkből szeretünk.

"Dear friend, I'm here for you
I know that you don’t talk too much
But we can share this day anew
Dear Friend, please don’t feel like you're alone
There is someone who is praying
Praying for your peace of mind
Hoping joy is what you'll find"

Sajnos van benne egy olyan hogy tart kicsit attól hogy ő jöjjön hozzám. Elmondása szerint a helyzet szokatlan lenne neki , részben megértem , de remélem ha nem lesz más megoldás akkor felülkerekedik a " félelmein " értünk. Na meg hát még ha ugy is alakul hogy én tudok menni először , remélem ő is eljönne , mivel , az ő barátnője sem venné jó néven ha mindig ott lenne a tali. 

Amitől félek az az hogy még bizonytalan , de ez is érthető valamelyest , remélem ha már találkozunk ő is biztos lesz abban hogy én vagyok az aki kell neki.:)

Az a legjobb hogy egyetlen egy kínosnak tűnő vagy nehéz helyzetet sem ugrunk át , mindent megbeszélünk és igy meg tudunk oldani mindent :)

Az este hátralévő részében ismét olyanok voltunk mint egy szerelmes pár, flörtöltünk , incselkedtünk , " huncutkodtunk". Nagyon jó volt. De ami a legjobb , hogy érzem hogy félt . De ezt ő is érezheti ezt :) 

Szerencsére nem titkolózunk , nálunk az alap kő az őszinteség :) Így minden érzelmet olyannak élünk meg amilyen... hol szép hol nem annyira , de ha nem is ,van hogy egy-egy valódi érzelem , könnycseppet gerjeszt ami a legfájóbbnak tűnő érzést is megszépít :)

HIDD EL DRÁGA, KISÜT A NAP !